Nem zeng már a lantom, húrja csak szalmaszál,
Kalitkában élek, akár egy rab madár.
Hiába repülnék,ropognak csontjaim,
Visszahúz a mocsár kihulltak tollaim.
Valaha repültem, karcoltam az eget,
Rímeket faragtam, szerzettem verseket.
Ficánkolt az elmém, zengtek a húrjaim,
De most a rabságban nincsennek hangjaim.
Sajnos, a rab madár repülni képtelen,
Járni is alig tud, meghalt a végtelen.
Kicsi a kalitka, akár egy koporsó,
Lehet, hogy e versem végleg az utolsó
2026.03.24.
