Felhő nincs sehol,
fölöttünk nap ragyog.
Elázott
a por, bokáig ér a sár
Ám
a zivatar hozott friss
illatot,
Kitisztult az ég, tágult a láthatár.
Szemem távolban színorgiát talál,
Hol
a sok vízcsepp napsugárt bevárva
Belőlük
fonta ezerszín fonalát
S kötötte hosszú, vékony színes sálba .
Szomorú
fűznél egy béka kuruttyol
Szitakötő
száll a sima víz felett
S a
nyári szellő lágy dallamot susog.
Magamhoz
húzom, páromat csendesen
S
szenvedélyesen fülébe suttogom
Karolj
át lágyan, szeress most kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése