Generációk

Réges régen, hajdanán

Élt egy fiú , meg egy lány

Kéz a kézben andalogtak

Csókolóztak, turbékoltak

 

Szívük vidám, szemük csillog

Mind a kettő nagyon boldog

Egyszer aztán így szól Pál

Hozzám jössz e Juliskám?

 

Julcsi boldog, szíve repes

Erre vártam régen, kedves

Megyek, persze régen várom

Az oltárnál légy a párom

 

Esztendőre , figyeljetek

Szerelmükből csoda lett

Gólya madár kéményükbe

Gyönyörű szép babát tett

 

Évek múltak, pici Jutka

Úgy tizennyolc év felett

Hogyha szórakozni vágyott

Szerelmével bálba ment

 

Hogyha vége volt a táncnak,

Akkor  ez volt gáláns tett

Kart nyújtott fiú  a lánynak

Nyegle beszólás  helyett

 

Néhány havi együtt járás

Színház, mozi, virágszett

Csak ezután bújtak ágyba,

Ebből ismét Julcsi lett

 

Óvja, védi , hosszan nézi

Pici lányát Julika

De a legboldogabb mégis

Tudjuk jól, a nagymama

 

Újabb ugrás, tizenhat év

Julcsi felcseperedett

Ő nem bálba, diszkóba járt

S tánc után nem hazament

 

Jártak kicsit, vagy még azt se’

Julcsi hamar társra lelt

Kívánsz  engem minden este

Juli ilyent kérdezett

 

Megérezte a fiú, hogy

Ím a perc elékezett

Meg is lett ennek az ára

Julcsi teherbe esett

 

Rövid idő múltán végre

Újabb Julcsi érkezett

Versem hőse, Julcsi néne

Nagymamából dédi lett

 

Folytatom, mert nincs még vége

Ismerek egy pénteket

Amikor az újabb Julcsi

Elég korán vétkezett

 

Mutatott a barátjának 

Egy szerelmi  képletet

Ám a fiú beletett egy

Nagyon fontos per-jelet

 

Nincs még vége, a folytatás

Érdekes lesz módfelett

Mert a legidősebb Julcsi

Ettől  üknagymama lett

 

Rátok bízom a folytatást

Mit művelt e Julika

Mennyit várt az első Julcsi

S, mikorra lett szépmama

 

2012. augusztus 10., péntek