Álom, és valóság

Ébred a hajnal.

Csókos ajakkal,

Lágy öleléssel

Költögetem.

Nézem az arcát,

Hallom a hangját,

Súgja , hogy édes

Bújj közelebb !

 

Szép szeme lassan,

Lopva, titokban,

Huncut örömmel

Rám mosolyog.

Teste karomban,

Mind szorosabban ,

Mellemen érzem,

Szíve dobog.

 

Fűnek a harmat,

Szád ajakamnak

Oltja a szomját,

Ajka remeg.

Vágy tüze lobban,

Csókzuhataggal

Suttogom halkan,

Hogy szeretem.

 Szép ez az álom .

Szunnyad a párom,

Halk szuszogását

Nem zavarom.

Fogja a párnát,

Nézem az arcát,

Szép lehet álma,

Hisz mosolyog.

 Ebben a percben

Mind hevesebben

Vad hahotával

Támad az ég.

Sztentori  hanggal,

Nagy csatazajjal

Ránk szabadítja

Bősz seregét.

 Látom a drámát.

Megtöri álmát,

Felriad kábán,

Szinte remeg.

Reszket a testünk,

Dobban a szívünk,

Hallom a hangját :

„Bújj közelebb”