Ötvenöt, Istenem, hát ennyi elrepült
Ötvenöt év alatt megőszült a fejünk.
Jóban
is rosszban is egyaránt volt részünk,
Már kevesen vagyunk, de legalább élünk
Arcunkat rongyosra gyűrte hét évtized
Lassultak
lépteink néhányunk csak tipeg
Homlokunkon
sűrűn sorjáznak barázdák
De öreg szívünkben még él a barátság
Köszöntök mindenkit, minden jóbarátot
Legyen bár köztünk, vagy járja a világot,
Idézzük meg őket, kik végleg elmentek
Emlékezzünk rájuk
s hajtsunk csendben fejet
Örüljünk egymásnak, igyunk, és meséljünk,
Mennyi valósult meg abból, mit reméltünk
Hogy van-e családunk, unokáink szépek,
Vegyük elő bátran a sok szép fényképet
Ürítem poharam élőkre, holtakra
Osztályfőnökünkre, s minden tanárunkra
Azokra, akiket egykoron szerettünk,
Akik köztünk élnek, s kiket eltemettünk
Node mit beszélek, elég már a szóból
Poharat
a kézbe, töltsünk a kancsóból
Higgyük
el egy percre, újra ifjak vagyunk
Éljük át mégegyszer minden boldog napunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése