Nózika

Szomjasan, éhesen, vékonyka hanggal,

Reszkető testtel jéghideg orral,

Sorsára bízva az ártatlan pára,

Tenyérnyi cica egy   kukoricásban.

 

Magára hagyva az útszélre téve,

Ez lehetett volna létének vége.

Igazi csoda az, hogy rátaláltam,

És hogy azonnal   szívembe zártam

 

Kivetett  cicából macskává érett,

Így  éltünk együtt  tizenöt évet.

Érezve a végét karomba fogtam,

Nózikám szíve egy utolsót dobbant.

 

Sohasem felejtem el ezt az estét,

Békében hagyta el lelke a testét.

A történetet feleségem  igaz története ihlette