Tombol a hőség, nem csak ajándék,
Napsugaraktól táncol a lég,
Kint a szabadban nincs sehol árnyék,
Fárad a szellem, gyengül a kéz.
Szürke, meg ében víz rokolyában
Fellegek úsznak, gyérül a fény,
Társra találnak kék kupolában,
Napsugaraknak nem jut esély.
Cseppjeit egy bősz ostoba felhő
Őrzi, pedig lát dús legelőt,
Ősi haraggal, sztentori
hanggal
Vad szelek űzik hozzon esőt.
Sírva csatáznak, kint a határban
Törnek a szálfák, enyhül a hő,
Majd Zeusz izzó tűz szigonyával
Célra se tart , s már száz fele lő.
Lassan a felhők könnyük apadván
Messzire szállnak, mint a madár,
Új szeretővel, friss levegővel
Végre megenyhült
újra a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése