Tavaszi disztichon

Izzad a  jégcsap az ágon , a   tél sem egy  éhes oroszlán,

Ím a hideg tovaszáll,  tűnnek a hórokolyák
Látszik a napsugarak nyoma  orgona  tarka  kalapján
Távoli völgyek   ölén  zsendül a rét, a határ

Enyhe fuvallatok ünnepi dallama  zizzen a  nyárfán,

Ébren a téltemető, nyílnak a kék ibolyák,
Berkenye tündököl, izzik a szeklice, sárgul a sáfrány
Zöldek a lombkoronák, duzzad a tölgyfakocsány

Afrika partjaitól hazatértek a parkba  a fecskék,

Verdes a szárnyaival  porban a szürke veréb.
Gólya van újra a ház tetején, hazahozta a  honvágy
Sárgarigó fuvoláz,  csattog a kis csalogány.

Sutba kerülnek a téli ruhák, a telet megalázván,

Szépül  a városi park,   díszlik a sok  tulipán.

Dobban a szív sebesen, vele vágy heve ébred  az ajkán.
Tétova, bávatagon  csókot akar ma  a lány.