Csak ritkán születnek Makoveczek, Kósok,
Árvízi hajósok, igazi tudósok.
Ők méltóak rá, hogy lángésznek nevezzük,
De a "csak ügyes"- re enyhébbet keressünk.
Becsüld a kőművest, és az ügyes ácsot,
Aki finomat főz, a mesterszakácsot,
De kérlek, hogy mégse tituláld
istennek,
Apró dombok helyett óriási
hegynek.
Mert az, aki talál tíz-húsz Csomolugmát
Az Alföld peremén, az nagyon
rosszul lát.
Nincs is az ilyennél hitele a szónak,
Nem tartom az ilyent szívből jövő bóknak
Akit jól
méltatnak, új erőre kaphat
Siker reményével indul minden napnak
De akik
hiteles, méltatást epednek,
A túlzásaidért
hidd el kinevetnek.
És ha mind emellett az igazi kincset
Lazán félretolod, mint egy kócos tincset,
Dicsérő szavaid nem szívedből
szólnak,
Hamis a csengése minden egyes szónak.
Én is írok verset, elfogadhatókat,
Rímmel és ritmussal díszítem a szókat.
Hogyha tetszett, nevezz ügyes poétának
De semmiképpen sem költőóriásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése