Ki az öreg ember, aki nyolcvan éves,
De tud még játszani, s szeretetre éhes?
Vagy kinek élete csak egy pár
évtized,
S kapcsolataiban tombol az élvezet?
Ki még tud nevetni, bár homloka ráncos,
Vagy ki mindig morcos, bár még ifjú táltos?
Aki előre néz, akármennyit élt is,
Vagy csak a mának él s fő célja a fétis?
Aki, ha múltba néz, a jövőt is várja
Előre is tekint, nem mindig csak hátra
Vagy ki folyton-folyvást sebeit nyaldossa
Sose néz előre, mindig csak a múltba
Állandóan nyafog, nincsen tehetsége,
Pedig csak az a baj, semmit nem
tesz érte
Vagy ki öreg fejjel taál új csodára,
És ki önmagának szigorú tanára
Nem az öregedés öli a szerelmet,
Szerelem hiánya öregíti lelked.
Mert szeretet nélkül, folyton acsarkodva,
Apró férgek bújnak kapcsolataidba.
Méregkapszulákkal mérgezik a tested,
Mik ha kifakadnak, tetszhalottá tesznek.
Csak eszel, és iszol, éppen hogy vegetálsz
Szerető társakra így sehol nem találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése