A nagy egész

 Tejút és galaxis, távoli köd,

Milliárd csillag s egy kicsinyke Föld.

 Hét kontinens , s három  nagy ócean,

Kárpát medencében   kicsiny   hazám.

Dunántúl, Alföld és csodás tavak,

A Bükkben eredő Szinva patak.

Part menti kis házban egy boldog pár,

Jómagam és velem  drága arám.

 Gabusom két karja két mindíg  közel

Amikor árkarol, lágyan ölel.

 Két  gyönyörű szeme mindíg ragyok,

Amikor mosolyog elovadok.

 Szíve csak egy van, de mikor dobog

Azt dobogja, hogy a tied vagyok.

 Két piciny fülébe az suttogam,

Légy enyém örökre kis Gabusom.

 

Ilyenkor mit látok, megáll az ész
Szemében csillog most a nagy egész
 

Tanári ars poetica

Voltam  matek tanár,
De jött a korhatár,
Így sajnos árva már
A példatár.

Vajon most hogy legyen,
Csak üljek egy helyen,
S legyen búvóhelyem
A kényelem?

Hogy jó tanár  lehess. 
Soha ne légy heves
Senkit se fenyegess
S ha kell, nevess

Az ész egy nagy csoda,
Ki tölcsért tart  oda
Az nem csak despota
De  ostoba

Az agynak  agyj  kegyet,
Adat hadak helyett
Kapjon szabad helyet
A bölcselet

Kérdezz  kedélyesen,
Szavad hitesse el
Ezt ő fedezte fel
Íly hirtelen.

Tanítsd meg játszani, 
Hibát javítani,
Magát kibontani,
S tanítani

Ha mindezt jól teszed
Másnak lesz élvezet
Minden új  ismeret
Mit megszerez

 

 

Kifogyhatatlan ajándék

Komoly gondom karácsonykor

Hű páromnak mit vegyek,

Bárhol van is  a lakásban

Emlegesse nevemet

Karácsonytól vízkeresztig

Folyton folyvást csodálja

És hogyha a fát kidobjuk

Maradjon a lakásban

Lassan fogyjon, de egy kevés

Akárhogy is próbálja

Ahová lép mindenfelé

Megmaradjon utánna

Eljött az újabb karácsony

Gondolkodok, mit tegyek

Remélem, nem sértődik  meg

Ismét fenyőfát  veszek

Hogy egy újabb esztendőig

Legyenek tűlevelek

 

 

 

Okoskodás

Valamikor szögletes volt

Minden kocsi kereke

De egyszer egy  Okos Endre

Megcsinálta kerekre

Okos Endre kerekeit

Béla sorba pakolta

Sarkaiból a világot

Majdnem  kifordította

Kocsik elé odakerült

Egy igazi erőgép,

S hamarosan ott fenn repült

Egy csodás repülőgép.

Űrutazás, helikopter,

Tévé, és magnetofon

És napjaink slágere a

Híres okostelefon

Rádió ez, fényképez is,

Megmutatja hol vagyok.

Amikor majd kézbeveszed

Hogyha lesz rá alkalom

Mondd el bátran mindenkinek

Hogyha Endre nem okos

Akkor bizony  nem lehetne

Okos ez a    telefon

 

 

Nyugdíjas napok

Nyugdíjasként  más a sorsom

Rohannak az évek

De azt  még én nem számolom

Vajon meddig élek

 Nem heverek pamlagomon

Hét napig egy héten

Nem siratom ifjúságom,

Ha  visszaidézem.

 Ülhetnék egy kandallónál

Csendesen pipázva

Kötögető párom mellett

Cicuskámmal  játszva

 Elolvasnám az újságot

Megnézném a tévét

És hétfőtől péntek estig

Várnám a hét végét

 Napra  napok hétre hetek

Araszolva mennek

Panaszkodnék mindenkinek

Már nem soká élek

 Van még erőm hál' Istennek

Elbírok a kerttel

Kapa nyelét kenegetve

Egy kis hideg sörrel

 Fáradt testtel leheverek

Én is pamlagomra

De az én életem nem lett

Csak ünnepi torta

 Mit tehet egy matek tanár

Hideg téli esten

Pitagorász tétel helyett

Beéri egy verssel

Hiányzom?

Hol vagy most,  mit csinálsz,

Mért nem hívsz, merre jársz?

Voltál már szerelmes?

Barátod  türelmes?

Magas  vagy és  sovány?

Későn kelsz, vagy korán?

Hiányzom, gondolsz rám?

 Szép hajad mekkora?

Hogy megy a zongora?

Boldogok vagytok-e?

Templomba jártok-e ?

Tart még a hagyomány?

A hangod még szoprán?

Hiányzom, gondolsz rám?

 Hétköznap, ünnepen

Sohasem vagy velem,

Nem látok már sosem

Mosolyt a szemedben.

Életem alkonyán

Megkérdem tétován:

Hiányzom ? Gondolsz rám,

Gyönyörű unokám?

A cukor

 Egyél fagyit, szólt a kedves

!Köszönöm, most nem kell.

Cukrászdában el sem hiszem

Cukor mentes nincsen

 

Venném én, de van egy fékem

Kedves   feleségem,

Ő nem nyalhat, akkor én sem,

Hiába van pénzem.

 Próbálgattuk egész héten,

De hiába kértem,

Diétás fagyijuk van-e?

Furcsán néznek széjjel.

 

Hazafelé csak egy szelet

Sütit kíván  párom,

Az enyémnél egy kisebbet,

Felét dupla áron.

 Hulla fáradt, lába dagadt,

Hazamegyünk csendben,

Ágyba zuhan  fél év alatt

Be nem gyógyult  sebbel.

Alfa és omega haikuk

Öregszem, éltem,

De ameddig eszmélek,

Addig remélek.

 

Elmúlt egy élet,

Nem maradnak utánam

Csak az emlékek.

 

Levegőt vettem

Majd éltem hetven évet

És kileheltem

 

Egyszer felsírtam

Gyerekeket neveltem

Most már ők sírnak

 

Kinek nyughelye

Csak egy köztemető,

Elfeledhető.

Hogyha

 

Hogyha festő lennék, egy modellem lenne,

Téged festenélek reggel, délben, este,

Alakodat bármely Vénuszénál szebbé,

Sejtelmes mosolyod  még sejtelmesebbé

 

Hogyha költő lennék, kellene egy szószék,

Onnan  minden rímet lábad elé szórnék.

Hexametert kapnál születésnapodra,

Spondeuszt és  jambuszt jobb és ballábodra.

 

Hogyha író lennék, te Júlia lennél,

Magamra osztanám Rómeó szerepét.

Barátságban élne  Motagu,  Capulet,

Örök társam lennél, mint egy szép amulett.

 

Hogyha zenész lennék s  volna bennem hajlam,

Melódia lennél , elbűvölő dallam.

Körülvenném magam  hangszigetelt fallal,

Fülhallgatót vennék , egyedül én halljam.

 

Nem voltam egyik sem, csupán matek tanár,

Nem számoltam, számat hányszor csókoltad  már.

Csókoltad tán százszor, vagy talán ezerszer,

Ismételjük őket  száz négyzet meg egyszer.

 

 

 

 

 

Tavaszi disztichon

Izzad a  jégcsap az ágon , a   tél sem egy  éhes oroszlán,

Ím a hideg tovaszáll,  tűnnek a hórokolyák
Látszik a napsugarak nyoma  orgona  tarka  kalapján
Távoli völgyek   ölén  zsendül a rét, a határ

Enyhe fuvallatok ünnepi dallama  zizzen a  nyárfán,

Ébren a téltemető, nyílnak a kék ibolyák,
Berkenye tündököl, izzik a szeklice, sárgul a sáfrány
Zöldek a lombkoronák, duzzad a tölgyfakocsány

Afrika partjaitól hazatértek a parkba  a fecskék,

Verdes a szárnyaival  porban a szürke veréb.
Gólya van újra a ház tetején, hazahozta a  honvágy
Sárgarigó fuvoláz,  csattog a kis csalogány.

Sutba kerülnek a téli ruhák, a telet megalázván,

Szépül  a városi park,   díszlik a sok  tulipán.

Dobban a szív sebesen, vele vágy heve ébred  az ajkán.
Tétova, bávatagon  csókot akar ma  a lány.

  

 

 

 

 

Leleplezés

Tengerszemről Frici mondta

Eszes ő is, mint  a Kalaf

Nagy tudású, pompás esze

Gondolatot gyorsan   ment el

Emellett még e kis  szende

Rögtönzése olyan mesés

Szinte szárnyal az ég felé

Zanzásítva  legyen elég

Ezennel e versnek   vége

Most ő az én feleségem

 

Különböző játékokban a feleségem nick neve tengerszem