Távol már a tavasz és vele oly sok nyár,
Már régen kialudt végleg a régi láng.
Érzés nélküli rég már csak a puszta lét
Már már társam a bús magány.
Őszül már a hajam, szánnak a száraz fák,
Ám már vár valahol újra a boldogság.
Megjött,és vele már tágul a láthatár,
Végképp szép lehet már a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése