Kilencszázhúsz, míly gyalázat, megcsonkíták hazánkat,
Marosszéki kerek erdőn titkon húzzuk nótánkat.
Nagy egészből kétharmadot eloroztak valakik,
De megmaradtak táncaink, verseink és dalaink.
Már nem honvéd és nem magyar ki fenn áll a Hargitán,
Gyergyótölgyes közepében egy magyar szív sem vidám?.
A csitári hegyek alatt másnak esik le a hó,
A horgosi csárdában meg a "hirtelen hamar jó".
Hej, Csík, Gyergyó, meg Háromszék, románoknak ajándék,
Nagyabonyi két toronyból sem jut nekünk, csak árnyék.
Ezek mind az én kis hazám, s Nagyvárad, hol Ady élt
Nagyszalonta is, hol egykor Arany János gőgicsélt.
Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Onnan tekint Segesvárra, s közben csendben sírdogál.
Mátyás királyunk városát elcsalták egy tombolán,
Clujba, Napocába ne menj, Kolozsvárra gondolván.
Minden dalunk miénk maradt, honvéd áll a Hargitán,
Maros menti fenyveserdőn az a kis lak nem román!
Leszük e még olyan nemzet, kit a világ észre vesz?
Megváltozik a kétharmad, ami minket tönkretesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése