Az élet szép

Utazás a koponyám körül

 "Az élet szép, tenéked magyarázzam?"

Ha gyönyörködhetsz egy szép  rózsaszálban,

Ha  szakíthatsz friss gyümölcsöt a fáról,

És csókot lophatsz kedvesed ajkáról.

 Szaladgálhatsz a friss mezőn, a réten,

Örömöt lelhetsz versben és zenében,

Ha tanulhatsz, vagy taníthatsz másokat,

És van, ki néha hozzád ellátogat.

 

De ha rossz a láb, a kéz, a fül, a szem,

És a virág sem illatos már nekem ,

Vagy ha már a szó nem alkot mondatot,

Mert már a lélek, s az elme  is halott,

 Ha szemedben már nem látszik értelem,

És nem ismered meg azt, ki még szeret,

Mikor nincs számodra  múlt jövő,  jelen,

Mondd, akkor ez a szó, ÉLET, mit jelent?

 Ki okos, lehet jó, vagy jellemtelen,

De elme nélkül már csak élő tetem.

A sors kegyetlen, ha jön az  agy rabló,

S tested és lelked felzabálja a strók.

Ha már csak egy ép agysejtem marad,

Nézz a szemembe, onnan olvasd ki majd

Az utolsó mondatomat : kedvesem

Nos,  "Hallod, beszélek, látod, szeretlek"

 

Az első és utolsó sor Heltai Jenő : A néma levente című művéből való