Vége az éjnek.
Friss puha szélnek
kellemes, édes
sóhaja leng.
Dobban a szívem,
lüktet a vérem,
dallamot hallok
itt, idebenn.
tá-ti-ti- tá-tá
tá-ti-ti-tá-tá
zengi a párnám,
hangos a csend.
Hajnali fényben
ébred a lélek ,
oly csoda szép, mint
hárfa ha zeng.
Lopva, titokban
súgom a holdnak :
Táncol a tollam,
írni akar.
Ebben a percben
mozdul a kedves,
Lágy öleléssel,
még betakar.
Meg ne riadjon,
suttog a hangom,
Rezdül a teste,
rám mosolyog.
Ajka virágméz,
szép szeme rám néz,
lágy, puha csókkal
válaszolok.
Mind hevesebben
Dobban a szívem.
Indul a nagy nap,
Átkarolom.
Ünnepi asztal
Várja a hallban,
Rajta a pompás
Rózsacsokor.
Ebben a dalban
zengje a dallam
drága arám most
szép nevedet.
Szép Gabusomnak
névnapi csokra
súgja helyettem ,
hogy szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése