Felkúszik a nap az égre,
Gyenge még, és fénytelen,
Kiskertemben csend, és béke,
Ébred már az értelem.
Rigófüttyöt hallok kintről,
Friss illatot hoz a szél,
Régen nyitva már a redőny,
Beszűrődik rajt’ a fény.
Csendben átölel a párom,
Csókjaival költöget,
Szép szemébe nézve látom,
Ott ragyog a szeretet.
Hozzám bújik, kis kezével
Megsimogat , rám nevet,
Szíve minden melegével
Suttogja a nevemet.
Bármit tartogat a végzet
Ez a nap csak szép lehet,
Ma is érdemes lesz élnem,
Ismét érzem, hogy szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése