Nem vádolok senkit, de fáj a rettenet,
Elorozták tőlem egyik szerelmemet.
Maga volt az élet, lelkem sajog belé,
Szívem egy darabja lett az enyészeté.
Nem láthatom többé, már nem gondozhatom,
Üresebben telik nélküle a napom.
Nem csábít magához harmatos reggelen ,
Örömömet benne többé nem lelhetem.
Nem hív többet esti szalonnasütésre,
Friss gyümölcsöt többé nem kínál ebédre.
Vége az idillnek, nem vidít fel többé,
Szoros kapcsolatunk nem tartott örökké.
Amit kapott tőlem, mindig meghálálta
Újhagyma, és eper, tavaszi saláta,
Piros paradicsom, egy kis sárgarépa,
Paprika, uborka volt az ajándéka.
Fejlődik a város, folyik a szanálás,
Útban van a kertem, nincs többé kapálás.
Kicsit elfáradtam, de mégis sajnálom,
Meghalt egyik felem, kedves jóbarátom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése