Írtam Garadnáról, barcogó bikáról,
Hideggel dacoló bátor hóvirágról.
Megénekeltem már, a hallgatag erdőt,
Talpunk alatt csendet sóhajtó zöld mezőt.
Miközben a tollam araszolt sercegve,
Minden szava téged juttatott eszembe.
Írtam arról, milyen szép a Szinva patak
Lassú hömpölygése Molnár szikla alatt,
Balladát szerzettem csalfa szeretőről,
Hajnal hasadásról, komor hófelhőkről.
Eközben a lantom húrjait pengetve
Minden dallam téged juttatott eszembe.
Írtam a sorsomról, emlékek soráról,
Szemed szép színéről, hajad illatáról,
Játszadoztam rímmel, sírtam, és nevettem,
Bánatot, örömet szonettbe rejtettem.
Múlt ködébe vesző vágyakat kergetve
Valamennyi téged juttatott eszembe.
Fekszel az ágyadon csendesen pihegve,
Gyönyörű szép szemed jutott az eszembe,
Vidám nevetésed, két ölelő karod,
Édes, csókos ajkad, csilingelő hangod.
Álmodat vigyázva, ébredésed lesve
Gyönyörű szerelmed jutott az eszembe.
Vessen meg a világ, nem bánom, nevessen,
Világgá kürtölöm, szeretlek kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése