Emberek vagyunk sok hibával
Időnként botlunk, vagy tévedünk,
Nem törődünk a más bajával
A más igazában kétkedünk
Ember vagyok én is hibákkal
Tudom, hogy én is tévedhetek
Azon vagyok, hogy megbocsássak
Az első lépést én megteszem
Elnézést kérek kedves szóval
Eltemetném a sok kis hibát
De ha ő nem tesz hasonlóan
Azt hiszem, ő már jellemhibás
Küzdünk az élet száz bajával
Előfordulhat, hogy vétkezünk
Lehúzzuk azt, ki fennen szárnyal
Arcunk nincs is, csak jelmezünk
Félre nézel, ha látni kéne
Nem nyújtasz soha segédkezet
Sárba taposod azt ki téved
De felejted saját vétkedet
Ítélkezel bár nem szabadna
Mikor az nem a te asztalod
Elűzöd azt, ki még maradna
Bár ő megtenné, te nem hagyod
Elveszed azt, mi másnak jussa
A számkivetettet megveted
Elgáncsolod, ki épp befutna
Szívedből kihunyt a szeretet
Ki velem ilyen, azt vádolom
Egy lépést felém most ő tegyen
A vétkeit tán megbocsájtom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése