Állj meg vándor

Állj meg vándor   itt,  e sírnál,

De ne hullajts  könnyeket,

Mert aki e sírba leszállt,

Békességben szendereg.

 

Nem bántja őt most már senki,

Nincs öröme, bánata

Mindenkinek el kell menni,

Ha eljő az alkonya.

 

Sirasd azt, ki eltemette,

Kinek fáj a hiánya

És az, aki úgy szerette,

Már sehol sem találja.

 

Nem hallhatja kedves hangját,

Nincs, ki megsímogassa,

Megértené minden baját,

Mindíg megvígasztalja.

 

Inkább mégse, őt se sirasd,

Mert  akinek tényleg fáj,

Könnyeitől várva vígaszt

Tudja, hogy mért sírdogál.