Barcogás

 

Barna-vörösben játszik az erdő, csendes a tisztás.

Hallom a halk neszeket, zörren a száraz avar.

Bárhova lépek, hallom a vékony gally ropogását,

Kérdezem önmagamat, látok-e nagy viadalt ?

 

Vén terelő bika hetykén lépeget, őrzi a csordát,

Látom a büszke vadat, várom a nagy csatazajt.

Ott jön egy ifjabb, szép kereső bika, hallom a hangját

Tudja, ma várja a nagy, végzetes esti kaland

 

Bődül az ifjabb , látva az ellent hívja a táncba,

Lent van a széles  agancs, nincs mese, győzni akar.

Túl nagy a tét most, indul a párbaj végre csatáznak

Majd kiderül, hogy a vén ülhet e még diadalt.

 

Indul a harc, követik most ösztönük ősi parancsát,

Háremet óvja a vén,  posztol a tér közepén.

Most nekikészül az ifjabb és leszorítva agancsát

Megfeszül,  űzi a kéj, vágtat a végzet elé

 

Összeakasztják szarvaikat, majd vélve jutalmat

Támad a két bika  és véres a tarka mező.

Vége a harcnak, az új bika élvezi már a hatalmat

Nagy diadalt aratott, ő ma az új vezető.