Szinvaparti szonett

Szép nyári hajnal a hűs Szinva-parton,
Átölel karod és hallom a csendet.
Fejedet lassan a vállamra hajtod,
Fogom a kezedet, érzem, hogy reszket.

Fülembe suttogod fátyolos hangon,
Várom a csókodat, imádlak, kedves.
Forróság önt el, s én hagyom, hogy hasson,
Szép szemed csillog és zihál a kebled.

Érezzük egymást, az égre felnézünk,
Millió csillag most pislákol csendben,
Kacsint a vén Hold, már tudjuk, hogy végünk.

Vágyunkat oltva a szívünk még repdes,
Megrészegülten már semmit se kérdünk,
Öleljük egymást, oly édes a kettes.