Karcsú
nádszál az élet tavában,
Harmatos,
bimbózó rózsaszál,
Gyenge
szellő élet viharában,
Illat,
mely a légben tovaszáll.
Igazgyöngy,
mit alkotott a tenger,
Lágyan
zengő égi szerenád,
Szüleidnek
a legdrágább gyermek,
Fájó
szívvel gondolok reád.
Kettétörött
ez a gyenge nádszál,
Rózsaillat
régen tovaszállt,
Csengő
hangod mint a szél a hárfán,
Most
a mennyben zengi dallamát.
Enikő , ha
lenézel e sírra,
Ahol mindíg bőven van virág,
Érezned
kell, hogy a szüleidnek
Azóta
is üres a világ.
Enikő fiatalon elhunyt tanítványom volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése