2013. október 21., hétfő

Angyalka

Gazella termete suhan, mint az álom
Istenem, ha tudná, mennyire imádom
Milyen elbűvölő, gyönyörű mosolya
Bársonyos bőre és hófehér fogsora

Úgy áll a táblánál, hosszú szőke hajjal
Nem Angéla nékem, sokkal inkább Angyal
Most a tanár kérdez, ő rám néz epedve
Mennyi sinus harminc, választ vár szép szeme

Egyketted, suttogom, de hiába minden,
Nem érti a szavam azt kéri, hogy intsem.
Felemelt újjamat mutatom felezve,
Fityisznek gondolja visszanéz meglepve.

Leírom papírra és amikor lehet
Végre felmutatom, szép szeme rám nevet.
Enyém a mosolya, elönt a forróság,
Énnekem már ez is, valódi boldogság

Kicsi vagyok, szerény, ügyetlen és gyáva,
Ő egy gyönyörű nő, mindenki bálványa.
Férfias lovagja közöttünk rengeteg,
Imád ő engem is, de mint egy gyermeket.

Évek jöttek, mentek, elmúlt a szerelem,
De ez a szép emlék itt él a szívemben.
Ötven évvel később idézve a multat,
Agyam az emlékek tárházában kutat.


Mennyi sinus harminc, kérdezem hirtelen
Boldogan feleli, ó édes istenem .
Hát te még emlékszel, szinte el sem hiszem
Most meg ő válaszol hirtelen fityisszel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése