Hetvenkét évemre ha visszanézek,
S emlékeim közt fáradtan matatok,
Találok köztük csillogóan szépet,
És néhány ócska megsárgult kacatot.
Elképzelem most a végső állomást,
Hol majd Szent Péter megnézi jegyzetét,
S a mennybe invitál, vagy tovább bocsájt,
Mert úgy találja, hogy nem kell perbeszéd.
A homokóra meg nem fordítható,
Ha az utolsó szem homok is lepereg,
Mit eddig tettem, meg nem másítható.
Voltam tomboló, kavargó őszi szél,
És napsugár a fényes tiszta égen,
Billeg a mérleg, döntson a főítész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése