Hiány ?

Egyedül fekszem, üres az ágyad,

Nem ölelhetem gyengéden vállad,

Nem suttoghatok füledbe bókot,

Nem adhatok az ajkadra csókot

 

Átölelnélek, füledbe súgnám,

Ne csüggedj, ne félj, drága Gabuskám.

Elmondanám, de ezek csak vágyak,

Egy kórházban van megvetve ágyad.

 

Mit vétettél, és mi  volt a vétked,

Amiért a sors így elbánt véled?

Miért nem élhetsz fájdalom nélkül,

Miért kell félned most is a késtől?

 

Egyedül fekszem, üres az ágyad,

De amint lehet, ott leszek nálad.

Fájó sebedre nagyon vigyázva

Csókot lehelnék szemedre, szádra

 

Kevesebb lettél, de csak a tested,

Megmaradt nékem gyönyörű lelked.

Hidd el most drága, bármit beszélnek,

Nem látlak így sem kevésbé szépnek