Tanárúr kérem

 

Hangos az osztály, röpköd a kréta,,

Tombol  a kicsi,, a langaléta.,

Eközben    Steinmann elábrándozva

Derivál kicsit az első sorban.

 

No, nem papíron, neki az nem kell,

Hisz ő egy zseni, hát  csak úgy fejben .

Egyszercsak nagyot ordít a hetes,

Ott jön a , Frőlich, az álnok hentes,

 

Csend lett most,  akár egy temetőben,

A kréta megáll a levegőben.

Így szól az egyik , jön hát a dúvad,

Ma is megvívjuk a háborúnkat.

 

Mert nem  végez ő soha  félmunkát,

Kioszt majd megint jó pár szekundát.

Ül az asztalnál, és lapoz csendben,

Majd felnéz néha, szeme se rebben.

 

Elidőz sokat az A betűnél,

Altmannál most még nincsen feszültség,

Hisz épp egy éve gondolt egy nagyot,

És Katonára magyarosított

 

Harmadik oldal, Eglmayer,  Deckmann,

Mindkettő gyenge most a matekban.

Most még megúszták, mert lapoz  hátra

S rápillant Frőlich most  Katonára,

 

Átkozza  magát búsan Katona ,

Bárcsak  Altmanná visszaváltozna.

Amikor Frőlich  az S-hez  ért el

Steimannhoz fordult, és így szól hévvel:

 

Kedves barátom, tudom, hogy tudod,

A rend kedvéért vegyél egy kúpot!

Vagy inkább gúlát, ha kedved szottyan,

A te elmédnek az meg se kottyan.

 

Mielőtt Frőlich még, felocsúdna

Lehetne  inkább egy csonkagúla?

Kérdezi Steimann  visszafogottan,

És bele is kezd határozottan.

 

Kérdés, és válasz villámként cikáz

Minket  meg  közben a hideg kiráz

Meggyőzően szólt,  hangsúlyozottan,

Szép magyarsággal, pallérozottan.

 

Egy szót sem értünk, a disputából,

Elámulunk mi íly nagy tudástól.

Az ámulattól bénultan  ültem,

Éreztem, rám néz önelégülten

 

Felsóhajt Frőlich, Steimann csak egy van,

Így tovább lapoz most a naplóban.

Akinél megáll egy pillanatra,

Egy rossz tanuló, látszik is rajta.

 

Nos, kedves fiam, egyenletet kapsz,

Hogyha  készültél, sikerben bízhatsz

A Frőlich nem éppen nagyvonalú.

Mert így szól,   nos, legyen  másodfokú

 

Kéne nekem a megoldó a képlet

És hogy ,mitól függ  az értékkészlet

Pörög az agya, mint egy motolla

A  bénégyzetet  már kikotorta

 

A többi nincs meg, inkább csak sejti

Az erőlködés kétségbe ejti

A rossz tanuló így szól feszülten

Tanár úr kérem, pedig   készültem

 

Epilógus

Ha versírással megbántottalak jó váteszem,

Haver, s írással megbántott alak, jóvá teszem

 

 

Karinthy Frigyes emlékének ajánlom, születésének közelgő 127. Évfordulóján

(1887.jónius 25.)