Mi tud így fájni, mi tombol agyamon?
Tüzes nyilával mi céloz, mért csatáz?
Fentről mi kopog, talán egy fakopács?
Szigonyát forró szurokba meríti,
Agyamba döfi, majd tovább hevíti.
Szakállas horgát húzza, ráncigálja,
Beleakasztva egy egy idegszálba.
Óriás satuba szorítja agyamat,
Néha megenged, de mégis fogva tart.
Koponyám tetején jégeső kalapál,
Belül a sok hangya szép csendben felzabál.
Mint éhes bulldog, ha belém harapott,
Hangosan csámcsog, kitép egy darabot.
Tudom, hogy éhes, advillal etetem,
De mégsem tágít, földhöz ver, leteper.
Akárhogy fekszem, közösen ébredünk,
Nem tágít tőlem, eggyé vált életünk,
De hogyha eljön a végső nyugalom,
Álmomat nélküle békében alhatom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése