Szimfóniám

Sorsomat zene kisérte mindenütt,

Most a hangok közt sok emlék meglapul.

Volt pár  tavaszom, hogy tücsök hegedült,

De a muzsika idővel megfakult.

 

A nyári zeneszóm  kakofónia.

Olykor két kicsiny madár dalolt nekem,

Máskor bántóan  rekedtes trombita,

Néha vágytam azt, köröttem csend legyen.

 

Most a fáradt ősz hárfáját hallgatom,

Ezt a régen várt csodás melódiát.

Élvezem a dalt s a langy fuvallatot

 

Télre  remélek halk, suttogó  imát

S ha jő a végső, megváltó nyugalom,

Békén várhatom a sorsszimfóniát.