Miért?

"Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem"

Sárral dobáltál, mást nem tehetek,

gyalázkodni most én következek.

Szemed sem rebbent, és letagadtál.

akármit  kértem semmit sem adtál

Szégyenbe hozlak a világ előtt,

utáljon érte a sok  ismerős.

Mikor  vendéged  az elit bagázs,

 hogy hatásos legyen majd a  blamázs,

koldus gúnyát vennék, rongykalapot,

és  skandálnám azt, hogy: " pár falatot"

Vizslaként nézném a tekinteted,

látok-e szemedben könnycseppeket?

S hogyha nem kapnék egy  petákot se,

Kérdezném tőlük:  " ti megszántok-e ?"

.

Bekiabálnék a nagy  ablakon:

"ha neki nincs, akkor ti adjatok"

S hogy  nagyobb legyen bent a kábulat,

bedobnék hozzátok néhány huszast

És teli torokból ordítanám,

hogy én mit kértem és te  mit adtál.

Hadd tudja meg azt az egész világ,

 hogy mi a te bűnöd, s az én hibám.

Zokogva mondanám: "éhes  vagyok,

a lakásom hideg, majd megfagyok",

s hogy szegény vagyok és elmebeteg,

mert rád pocsékoltam  egy  életet.

Élvezném, hogy megvet a sok barát,

elhagy  majd téged, mint te  az apád,

s bár egykor te voltál a mindenem.

Kacagva élvezném a szégyened

Én megtehetném, és mégsem teszem,

de nem miattad, ezt nem szégyellem,

mert  megaláztál,  és nem szólsz hozzám,

de nem alázom meg az unokám.

az idézet  Pilinszky János: Ne félj  című művéből való