A csend sötét, a hang ragyog,
ha hallgatok, magam vagyok,
ha bármi fáj, úgy kell a szó,
csak az való, mi hallható.
Hol van gyerek és hintaló,
legyen a dal egy altató.
Csilingeljen harangvirág,
hintse szét édes illatát.
Ha zöld a fű, vagy kék az ég,
ha szép a nyár, vagy zord a tél
s avarba hull a sok levél,
dalolja el egy enyhe szél.
Hol van legény és szép a lány,
és egyetlen szívdobbanás,
csókokból kérjél repetát,
s hangozzék fel egy szerenád.
Míg bármi szép, vagy izgató,
szükségszerű, vagy nem való,
túl egyszerű, vagy összetett,
elmondhatja egy szép szonett.
Ha itt a vég és menned kell,
vizsgáld a multat, mit fele.l
Az utolsó melódia
nem lehet, csak szimfónia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése