"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok"
Még billeg az ágon a sárga levél,
Már nem vele várom a téli világot,
Már nem vele suttog a hajnali szél.
Ő már soha nem simogatja az arcom,
Nem mondja, hogy áldjon ezerszer az ég,
S bár reszket a két keze, láttam a harcot,
S csillogni a könnyet a büszke szemén.
Már azt hiszem, érzi az élete végét,
Nem hallani mégse panaszt ajakán
S bár látom a szelleme visszaesését,
Még így is imádom az édesapám.
Ó drága apám, ugye hallod a hangom,
Már fenn, hol az angyalok éneke zeng,
Jóságodat még ma is őrzi a lantom,
És egykori fényedet itt, idelenn.
Az idézet Petőfi Sándor : Szeptember végén című verséből való
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése