Hogy repül az idő, rohannak az évek
Tündérszép Zsófikánk lassan immár négy lett
Amikor láthatom kedves arcocskáját
Azonnal megértem, miért is csodálják
Mikor találkozunk, szinte röpül felém
Nyakam átkarolja, hangja szinte zenél
Csillogó szeméből árad a szeretet
Kapok néhány puszit, s ő vidáman nevet
Hangos kacagása betölti a szobát
Amikor öleli a miskolci papát
Kacag, majd elrohan, hisz neki dolga van
Megjött Gabi nagyi lám, ő is betoppan
Őt is átkarolja, puszilja, öleli
Úgy szorítja nyakát, tán el sem engedi
Hinni kell ennek a gyönyörű ékszernek
Nem tudnak hazudni a gyermeki szemek
Hogy fér a picinyke gyermeki szívedbe
Olyan mérhetetlen, őszinte szeretet,
Amit bárha osztasz, folyton folyvást több lesz
És ami rabul ejt mindenkit körötted
Mit is kívánhatnék ezen a szép napon
Milyen legyen jövőd, mit kéne mondanom?
Ahogy a csemeték egyszer égig érnek
Úgy fejlődjél te is okosnak és szépnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése