Lilien

Valamikor nem volt semmi,

Egyedül az alkotó.

Gondlkodott, mit lell tenni,

Ami szép, és ami jó.

Elűzte a sötétséget,

Megalkotta a Napot,

Holdat tett a sötét égre,

S hozzá sok-sok csillagot.

Csinált fákat, apró cserjét,

Nagy folyót, és patakot,

Hallgatva az erdő csendjét,

Sok szép kedves dallamot.

Dallamokhoz sok madárkát:

Pacsirtákat, csízeket,

Sok szép színből egy szivárványt,

És szerelmes szíveket.

Alkotását végignézte,

Kissé elszomorodott,

Nem látott a mindenségben

Egy igazi csillagot.

Gondolkodott fenn az égben,

Majd miután megpihent,

Nekilátott, s jókedvében

Megalkotta Lilient.

Lilien

 

Mint az illat a virágnak

Olyan édes vagy nekem

Legszebb éke a világnak

Ragyogd be az életem

Legyen élted olyan fényes, 

Mint a Nap, s a csillagok

Ragyogd be a mindenséget

Légy szabad, mint a sasok

Kedves arcod mint a párnán  

Karjaimban megpihen

Szebb vagy, mint egy hang a hárfán

Kis unokám, Lilien

Krokodil könnyek

Éltem egyáltalán, vagy csak épphogy voltam? 

Mit értem éltemben, és mit érek holtan? 

Hol hagytam nyomokat, homokban, vagy kőben,

S mi marad utánam térben és időben ?

Hajt-e fejet bárki, ejt e majd könnyeket,

Felidézve együtt eltöltött perceket ?

Mondja-e valaki síromra borulva :

Ím, egy igaz ember akit rejt ez urna ?

 De csak az zokogjon, ki tényleg szeretett ,

Akinek szívében ott él a szeretet !

Aki életemben tetteimért tisztelt ,

De nem csak tettetve, hanem igaz hitte

 

 

l

53. Érettségi találkozóra

 53. Érettségi találkozóra

Harminckilenc komoly, tettre kész fiatal,

Hosszú útra indul, jól tudja, mit akar.

Sikert, és családot, a sörre sok habot,

Az Adria partján élvezni a napot,

Egy csodaszép nőnek küldeni virágot,

S Alfa Rómeóval járni a világot.

Kinek mit tartogat a nagybetűs élet,

Most majd elmeséljük, mit kellett megélned.

Gyertek most mindnyájan, nézzünk meg, ki van itt,

Meséljetek bátran, hallgatunk mindenkit.

Azaz hogy most mégse, túl kevesen vagytok,

Vegyük együtt számba, kit miért nem látok.

Tanár úr jelentem, tizenhét hiányzik,

Helyettük szerényen egy mécses világít

Tizenhét kis mécses pislákoló lángja,

Tizenhét barátból ennyi maradt hátra.

Tizenhét főhajtás annak, kit szerettünk,

Megrendülten hallom, nem lehetsz most velünk.

Mi sem most születtünk, várunk a nagy napra,

Mi is útra kelünk, át, a túlsó partra.

Mi marad utánunk, már csak kis szilánkok,

Amíg gondolnak rád gyermekek, barátok.

Az 1970-ben a Gábor Áron Kohó és Öntőipari Tecnnikunban érettségizett IV. B osztályom tiszteletére

 Kutyaterápia 

Kint a kertben az árnyékban csendben pihen sok  öreg.
Van, ki egy szép könyvet  olvas,  de van,  ki csak szendereg.
Vágni lehetne a csendet, lassan pereg a homok,
Majd ha itt az ebédidő, férfi és nő mocorog.

Indulnak  az ebédlőbe,   most már nem közönyösek,                          
Bár van, aki mindíg késik, lassan gyűlik a tömeg.
 Itt már nincs csend, mert a késő hangos szóval így károg:
Szép jónapot mindenkinek, jó étvágyat kívánok!  

Így telnek a hétköznapok,lassan forog a kerék,
Ám ekkor a kapu felől megérkezik két vendég.
Egyik Jázmin, éj fekete,  rövid szőrű labrador,
És a lánya, Mollika, az életvidám kis lator.

Az udvaron körbe ülve figyeljük a két kutyust.
Van, ki bátor, van, ki félős, keressük a kontaktust.
Körbe sétál mind a kettő, simogatni is lehet.
Aki kéri, pacsit is kap, keresi a kegyedet.

Brigitta a kis gazdájuk,  kedves szóval becézi.
Úgy figyel rá mind a kettő, szó nélkül is megérti.
Most már nem fél tőlük senki, csupa öröm minden arc,
Erős hittel mondjuk együtt, megszerettünk, kis suhanc.

Nosza rajta, játsszunk egyet, mint egy pajkos kisgyerek.
Ugrál, játszik mind a kettő, élvezettel hempereg ,
Színes labda, játék szőnyeg, no és színes karikák
Meg se kottyan megmutatni, nekik ez nem barikád.

Hová tűnt el a mélabú, így mind  vidámak leszünk.
Kedves Jázmin, s Molli kutyák, ti hoztátok ezt nekünk
Reméljük, hogy eljöttök még, szívvel várunk , titeket,
Mosolyt csaljatok arcunkra, most is jó volt veletek.

 Szépkorúak verse

Évre évek, napra napok araszolva mennek,

Nem áll meg a mókuskerek, hát így hogy pihenjek?

Jó lenne, ha minden reggel én és kedves párom

Néznénk, hogy a fiam, s lányom hogy szuszog az ágyon.

Mindíg sok a tennivaló, este, mint a hulla

Beájulok az ágyamba, alszok, mint a bunda.

Olvasnék, de sok a jó könyv, kiválasztok egyet,

A többit majd elolvasom, de most hadd pihenjek.

Feltörekvő nemzedékkel nem bírom a versenyt,

Itt az idő, pihenni kell, nyugdíjba kell mennem.

Régi kedves társaimhoz szép  szokások kötnek, 

Hát ebben az új helyzetben talán újak jönnek? 

Most már nem egy  vekker kelt fel minden áldott reggel, 

Megvárom, hogy   a napsugár ébresszen fel engem.

Zsalugáter résein át halkan beosonva 

Megcirógat gyengéden, és csendben  mosolyogva. 

Madárfüttyös reggeleken csak úgy pizsamában

Hallgatom a koncertet a szobám ablakában.

A felkelő Nap fényénél élvezem a csendet,

Ez a nap már csak szép lehet, ha ilyen a kezdet. 

Kiskertemben teszek, veszek , néha meg-megállok,

Majd a saját termésemből bárkit megkínálok.

Van még erőm, hál' Istennek, elbírok a kerttel,

Kapa nyelét kenegetve egy kis hideg sörrel.

A gyönyörű Szinva partján most is kéz a kézben

Sétálva a kedvesemmel, úgy, mint réges régen,

Most is hallom a pataknak pajkos csobogását,

S hozzám bújó kedvesemnek szíve  dobbanását.

Robotoló gyermekemnek boldogan segítve

Játszadozok unokámmal reggel, délben, este.

Hallgatva a pici szájak vidám kacagását

Feledem  az elmúlt idők minden  támadását. 

Egy pillantás könyveimre, felpezsdül a vérem.

Nicsak, itt van, ezt akartam olvasni már régen.

Ott egy másik, jaj Istenem,  ott is látok egyet,

Addig olvasok míg érzem, szundikáltam egyet. 

Nem rohanok sehová sem, de legalább néha 

Megpezsdíti a véremet, egy kellemes séta. 

Jólesik az agytorna is , olykor rejtvényt fejtek,

Kihívás a szellememnek, tanulok pár verset. 

 

Tudjuk jól, csak egyszer élünk, de Kharón ladikja

A Sztüx folyón átmegy velünk majd a túlsó partra.

Véget ért egy színdarab, de csak egy földi pálya,

De ha nyomot hagytál hátra nem éltél hiába.

Maradj még

Hullámvasút volt a létem, 

Búval és örömmel. 

Nem azt kaptam, mit reméltem, 

Tűrtem, hát közönnyel. 

Te emeltél fel a sárból 

Borostyán kötéllel, 

És a fájó bús magányból 

Szerelem tüzével . 

Megtanítottál kacagni, 

Hallgatni a csendet, 

Bánatomban vigasztalni, 

Sírni, hogyha kellett . 

Ígérd meg, hogy velem maradsz, 

Vársz, még néhány évet, 

Hogy az, amit tőled kaptam , 

Megköszönjem néked. 

Drága párom óriási csatát vív az életéért

Húsvéti versek

2018.

Húsvéti vers mindenkinek

Húsvét hétfőn kiskertemben

Nyolc  virágot látok,

Locsolómat  előveszem,

És elébük állok.

Mind a nyolcat megöntözöm,

Érte csak azt kérem,

Csoki nyúl, és tojásözön

Legyen  érte  bérem.

         

Legelőször hozzád lépek

Ezüst hajú  lédi

Öreg szívvel, ráncos kézzel

Megöntözlek Dédi

Élvezd soká, hogy a fádon

Újabb ágak nőnek

Én most néked azt kívánom

Örülj  a  jövőnek

Zsófika

      

Sok szép lány közt húsvét reggel

Illatoz egy rózsaszál,

Ott van, én már észrevettem,

Bárki könnyen   rátalál

Vajon ki a legszebb virág

Akit meglocsolhatok

Akinek a látványától 

Mint a Csoki, olvadok?

Zsófika  ő, ki más lenne

Tündérszép e kisasszony

Kölnivizem előveszem

Nekem el ne hervadjon.

         

Kis Zsuzsi

Húsvét reggel tyúkól előtt

Tojást fest a nyuszika

Hogyha kapok egyet-kettőt

Meglocsollak Zsuzsika

Viruljál, mint  kertünk előtt

Rózsa,  vagy a tátika

Kívánom, hogy minél előbb

Locsoljon meg Marcika

Nagy Zsuzsi

Húsvét hétfő hajnalán

Korán kellett kelnem

Kisszobámat kölnivízért

Tüstént tűvé tettem

Rögtön rögvest rátaláltam

Megörültem menten

Zsuzsikára zúdítanám

Teljes tisztelettel

Andi

Harmatos a húsvét  reggel

Mosolyog a sok virág

Kölnivíz van a  kezemben

Meglocsolom   Andikát

Nézze meg a kiskosarát

Mert ha kész a locsolás

Minden kedves  gavallérnak

Dukál  pár piros  tojás

Jutka

Két kis pajkos tapsifüles

Mind a kettő huncutka

Azt mondják, hogy legyek ügyes

Állj hát elém  Bartl Jutka

Rózsavizem előkapom

S hogyha kapok pár tojást

Szép, dús hajad meglocsolom

Így  őrzöm a  népszokást

Kriszti

Kölnivízzel a kezemben

Megkérdezem Krisztinát

Engedi-e  húsvét reggel

Meglocsolni dús haját

Bármit mondjon, én nem bánom

Azt most mégis tudatom

Hogy   a tojásokat  várom

Ez legyen a jutalom

Az én szilvafám

Késő  ősszel  szilvafámon

Sárgulnak a levelek.

Jelezve a múló  időt

Lassan mind-mind  lepereg.

Amikor már  valamennyi

Alászállt  az avarba,

Mert nem lehet   visszatenni,

Sír a szívem miatta.

Siratom  az enyhe    szélben

Ringatózó  lombokat,

Lelkem mélyén  látni vélem m

Amint csendben bólogat.

Árnyékában  forró nyárban

Önfeledten hevertem,

Ilyenkor a sok-sok bánat

Minden súlyát feledtem.

Gyümölcsének   most is  érzem 

Illatát és  zamatát,

De ha kopasz ágát nézem,

Lelkem bánat járja át.

Örök körforgás

A verset a nemrég elhunyt volt osztálytársam, Baldovszki Gizella emlékének szentelem

Minden  reggel   felkel  a nap,

S   este  nyugovóra tér,

Minden tavaszt követ a nyár

S minden  őszre   jön a tél.

Minden   rózsa  egyszer  nyílik,

S elhullajtja szirmait,

Minden  fa  csak egyszer díszlik,

S hóba rejti magjait.

Mi   is csupán egyszer élünk,

S ott, hol   vérvörös a nap ,

Egyszer  mi is   révbe érünk,

Véget ér  egy színdarab.

Véget ér, de  magjainkból

Új remények fakadnak,

Új tavaszra újabb nyár jön

Újabb rózsák fakadnak.

Viruljatok   Ifjú  rózsák,

Nektek ragyog most a Nap,

De  tudjátok, nem  apróság,

Minden  csak egy színdarab.

A hang ereje

Mi ez a sötétség, nem látok világot,

Csinálni kellene egy szép új világot.

Galaxist, Tejutat, és Földet, élhetőt,

Dicsérje szépségük Őt, a nagy teremtőt.

A Földre teremtett  gyönyörű hegyeket,

Völgyeket,  réteket, csillogó  színeket,

Ízeket , illatot, csobogó patakot,

Kicsinyke folyót, és óriás folyamot.

Hatalmas fenyők és aprócska virágok

Közösen dicsérték ezt az  új világot.

Igazi  mestermű , gyönyörű édenkert,

Boldoggá teheti az első két embert.

Fáradtan  hátradől, remeket alkotott,

Bolygókat, embert, és sokféle állatot.

Dicsérő  szavakat szeretnék hallani !

Dalra hát angyalok, szóljon a hallali !

Istenem, teremtőm, hiányzik valami,

Valami szép hangot kellene alkotni.

Olyant, mint amikor  csengettyü   csilingel,

Susogó szellőben két levél megzizzen.

Idézze egy csermely tiszta csobogását,

Kecsesen lebegő fecske suhanását,

Óceán haragos, dübörgő moraját,

Avagy pattogjon úgy, mint hamvadó zsarát.

Nagy munka, gondolta, mégis nekilátok,

Gyémántból, kristályból csengettyűt csinálok.

Amikor elkészül, átadom tinéktek,

Játszatok el vele ügyesen,  zenészek.

Írjatok olyant, mi elaltat kisdedet,

Amitől  átölel egyetlen kedvesed ,

Vagy ami megnyugtat, enyhül a fájdalom

Amikor fáradtan fekszem az ágyamon.

Adjatok hangot az életnek, halálnak,

A nyíló  rózsának, és az elmúlásnak,

Buzdítson csatára, köszöntse anyánkat,

Himnuszként  hirdesse, szeretjük hazánkat.

Köszönjük Istenük, amit értünk tettél,

Hogy nekünk szemet, és fület teremtettél,

Hogy tudunk szépeket  látni, és hallani.

Dalra hát angyalok, szóljon a hallali !

Az én 56-om

Akkor is ősz volt, úgy hatvan éve,

Akkor még csend volt, nyugalom, béke.

Csendes az ország, a rét, az erdő,

A  rozsdás  fák közt susogó szellő.

Azaz, hogy mégse, nem minden csendes,

Valami feszül ,  dúl  a szívemben.

Jelképesen is vége a nyárnak,

Új iskolámban  új   társak várnak.

Kisportolt, délceg,  ifjú titánok,

Szeretni való  gyönyörű   lányok.

Elől egy  karcsú, fekete hajjal,

Amott  egy szőke, tündérszép  Angyal.

Néhánynak bátran szemébe nézek.

Kik vagytok hát, és ti mit reméltek ?

Világmegváltó terveket szóve

Készültök ti is egy szebb jövőre ?

Mozgalmas  4 év viharban  fényben,

Remek kis osztály küzd kéz a kézben

A tarisznyánkban  pogácsa, s képek

Azután jön a  Nagybetűs élet

Sok boldog  óra,  küzdelmes  évek

Emléke  képpen  szóljon az ének,

Idézve munkát, szerelmet, drámát,

A  közös  percek  fényét, és árnyát.

Köröttem ülve  kedves barátom

Figyelmetekbe csendben ajánlom

Őt, ki már fentről hallgatja  versem,

S    ki talán most is itt van e percben.

Köszöntsünk  élőt, idézzünk holtat,

Nem tudjuk, sajnos, mit hoz a holnap.

Kívánom néktek, hogy majd jövőre

Köszönthesselek mellettem ülve

A példakép

Tisztelem  nyelvünket, fényét, és  illatát ,

Mézédes rímekkel díszítem  dallamát.

Nem mondom mégsem, hogy költőnek születtem,

Akkor hát mi lennék ? Ügyes mesterember.

Ne kérdezd,  mért írok ?  Miért zeng énekem?.

Mit nekem utókor, elég, ha  élvezem.

Pennámom időnként madárka énekel,

Nélküle fénytelen, üres az életem.

Mért írok verseket,  erre mi késztetett ?

Egy igaz, nagy  ember iránti tisztelet.

Ő sem volt nagy költő,  alig járt iskolát,

Nem tanult verselni,  ám  ismert pár  csodát.

Szívéből tudott ő mindenkit szeretni,

Fáradtan, betegen gyermekként nevetni.

A lelke tele volt  rímekkel, ritmussal.

Versekbe szedte  azt igazi virtussal,

Nem  hagyott rám  vagyont, házat, vagy palotát,

Csak néhány versének megsárgult  lábnyomát.

Az, ami megmaradt,  nagyon szép maradék,

Számomra ez volt az igazi  hagyaték.

Szerető jó apám,  ki más is lehetne,

Azt, hogy írni kezdtem, emléke ihlette.

Versei elvesztek, még most is sajnálom,

Több, mint száz versemet mind neki ajánlom.

Haiku a versírásról

Csak  úgy  írj verset,

Hogy ápold tisztelettel

A magyar nyelvet.

 

Ha szíved reszket,

Vedd  kezedbe a  pennát,

És írj egy   verset.

 

Ha állsz egy sírnál,

És fájdalmadban  sírnál,

Akkor is írjál..

 

Legyen a lelked

Midőn egy tiszta forrás,

S jobb  lesz a versed.        

 

Vezessen béke,

Sohase mártsd  epébe

A pennád hegyét.

 

Fűzfapoétám !

Bár nem lehetsz Petőfi  ,

Ne hallgass némán.

 

Jobb ma egy rossz vers,

Mintha a társaságod

Egy  részeg haver.

 

Ha rímed döccen,

És más ettől bepöccen

Ne ülj letörten.

 

Mindent, mit érzel,

Amit szívedben rejtesz.

Add át egy versben

 

A számok balladája

Mi a szép a természetben ?

Vita örök idők óta

Szép az, ami a szívedben

Úgy zeng, mint a magyar nóta

Lehet szép a nyíló rózsa,

Lehetnek szépek a lányok

No és szemmel láthatóan 

Lehetnek szépek a számok

 

 

Lehet szép egy levezetés,

Hogyha értő  szemmel nézed

Vagy egy szám, mit bárki megnéz

Meglát  benne némi szépet

Szép a  szorzás eredménye

Ha benne csak 8-ast látok

Vagy ha oda-vissza nézve

Épp palindrom féle számok

 

A szépséges Mona Lisán

S Leonardó féle  körben

Közönséges éti  csigán

Vagy  az Androméda ködben

Aki látja, mind megdöbben

Ugyanolyan arányt  látok

Gyönyörűek, és eközben

Aranymetszést jelző számok

 

Ajánlás  

 

Frigyes bátyám fejezd már be

Hidd el, a  jövődbe látok

Elnyelnek majd téged is e

Szürke színű száraz számok

 

Egy szép példa:

 

111111111*111111111=12345678987654321

Hajnal

Levetette már   az égbolt

Díszes csillag  köntösét.

Álmosan kacsint a félhold,

Harmatot lehelt az ég.

 

Napkeleten az ég alján

Csendben  feldereng  a nap,

Orcája még  kissé halvány,

Fején sárga  fénykalap.

 

Minden fűszál  lágyan  ringat

Milliónyi  gyöngyszemet,

Apró vízcseppeket, mintha

Csillognának ékszerek.

 

Kiskertemben  két kis rigó

Bogarakat gyűjtöget.

Zöld mezőben kék iringó

Keveri a színeket .

 

Zsalugáter résein át

Némi fény bekandikál,

A fülembe lágy muzsikát

Dúdol  kedves Gabikám.

 

 

Átölelem  kedves párom,

Két szép szeme megcsillan,

Együtt nézzük a harmatot

Ahogy lassan elillan.