Egy korszakodnak ezennel vége,
Gyermekkorod a tegnapé.
Felnőtt vagy immár ! Vagy talán mégse?
Az igazság a holnapé.
Mit tettél eddig, és mit kell tenned,
Hogy gyermekből felnőtt lehess ?
Adok most jó pár tanácsot neked,
Hogyan folytasd az életed.
Maradj őszinte, játékos gyermek,
Ki élvezi az életet,
Mert ki játszani nem tud, vagy nem mer,
Csak ízetlen lebbencsleves.
Az érett tested felnőtté nem tesz,
Hogyha benne érték a nincs,
Miként a gyűrű egy vékony keret,
De gyémánttal valódi kincs.
A gyémánt karcol, bár szépen csillog,
Csak rajtad áll, hogy mit teszel,
Tombolva dúlsz-fúlsz, mindent lerombolsz,
Vagy fecskeként építkezel.
Miként a folyó vágya a tenger,
Erős hittel tartja a célt,
A tiéd éppúgy egy pontos tervben
Legyen szilárd, mint az acél.
Egyedül nem megy, legyen barátod,
Ki segíthet ha elbuknál.
Becsüld és tiszteld a valóságost,
De ábrándozz, és álmodjál!
Merjél álmodni egy szebb világot,
És tedd azt, amit megtehetsz !
Tudással, hittel gyújtsál világot,
Hol porba hullt a képzelet !
Ne törjél pálcát a másik felett
Ha vétkeit nem ismered,
Az igazságot tartsd tiszteletben,
S ha tévedtél, érezned kell!
Hallgasd a bölcsebbek tanácsait,
De tedd mellé sajátodat,
S ne hagyd ellopni a vágyaid,
Ne legyél gyenge áldozat !
Tiszteld a természet igazságát,
Csodáld meg szépségeit,
Őrizd meg lelked tisztaságát,
És szép hazád értékeit !
Hogyha így éled meg az életet,
Ha lelkedben EMBER maradsz,
Nem volt hiába a küszködésed,
Tisztelheted majd önmagad.
