Mi ez a sötétség, nem látok világot,
Csinálni kellene egy szép új világot.
Galaxist, Tejutat, és Földet, élhetőt,
Dicsérje szépségük Őt, a nagy teremtőt.
A Földre teremtett
gyönyörű hegyeket,
Völgyeket, réteket, csillogó színeket,
Ízeket , illatot, csobogó patakot,
Kicsinyke folyót, és óriás folyamot.
Hatalmas fenyők és aprócska virágok
Közösen dicsérték ezt az
új világot.
Igazi mestermű ,
gyönyörű édenkert,
Boldoggá teheti az első két embert.
Fáradtan hátradől,
remeket alkotott,
Bolygókat, embert, és sokféle állatot.
Dicsérő szavakat
szeretnék hallani !
Dalra hát angyalok, szóljon a hallali !
Istenem, teremtőm, hiányzik valami,
Valami szép hangot kellene alkotni.
Olyant, mint amikor csengettyü csilingel,
Susogó szellőben két levél megzizzen.
Idézze egy csermely tiszta csobogását,
Kecsesen lebegő fecske suhanását,
Óceán haragos, dübörgő moraját,
Avagy pattogjon úgy, mint hamvadó zsarát.
Nagy munka, gondolta, mégis nekilátok,
Gyémántból, kristályból csengettyűt csinálok.
Amikor elkészül, átadom tinéktek,
Játszatok el vele ügyesen, zenészek.
Írjatok olyant, mi elaltat kisdedet,
Amitől átölel
egyetlen kedvesed ,
Vagy ami megnyugtat, enyhül a fájdalom
Amikor fáradtan fekszem az ágyamon.
Adjatok hangot az életnek, halálnak,
A nyíló rózsának,
és az elmúlásnak,
Buzdítson csatára, köszöntse anyánkat,
Himnuszként hirdesse, szeretjük hazánkat.
Köszönjük Istenük, amit értünk tettél,
Hogy nekünk szemet, és fület teremtettél,
Hogy tudunk szépeket látni, és hallani.
Dalra hát angyalok, szóljon a hallali !
