Akkor is
ősz volt, úgy hatvan éve,
Akkor
még csend volt, nyugalom, béke.
Csendes
az ország, a rét, az erdő,
A rozsdás fák közt susogó szellő.
Azaz,
hogy mégse, nem minden csendes,
Valami
feszül , dúl a szívemben.
Jelképesen
is vége a nyárnak,
Új
iskolámban új társak várnak.
Kisportolt,
délceg, ifjú titánok,
Szeretni
való gyönyörű lányok.
Elől
egy karcsú, fekete hajjal,
Amott egy szőke, tündérszép Angyal.
Néhánynak
bátran szemébe nézek.
Kik
vagytok hát, és ti mit reméltek ?
Világmegváltó
terveket szóve
Készültök
ti is egy szebb jövőre ?
Mozgalmas 4 év viharban
fényben,
Remek
kis osztály küzd kéz a kézben
A tarisznyánkban pogácsa, s képek
Azután jön
a Nagybetűs élet
Sok
boldog óra, küzdelmes
évek
Emléke képpen
szóljon az ének,
Idézve
munkát, szerelmet, drámát,
A közös percek
fényét, és árnyát.
Köröttem
ülve kedves barátom
Figyelmetekbe
csendben ajánlom
Őt, ki
már fentről hallgatja versem,
S ki talán most is itt van e percben.
Köszöntsünk
élőt, idézzünk holtat,
Nem
tudjuk, sajnos, mit hoz a holnap.
Kívánom
néktek, hogy majd jövőre
Köszönthesselek
mellettem ülve
