Születésnapomra

Hetvenkét éve  születtem.

Sok-sopk csillag ragyogott

Halványuló fényük mellett

Hol fénylek, hol dadogok,

Hogyha közéjük  kell mennem,

Talán  köztük pislogog.

 

Süss fel nap

Társtalanul jár fenn a magasban

Végzi a dolgát nap nap után

Alszik a holddal, várja a hajnalt

És vele lép át ég kapuján

Hajnali órán álmos a kis kert

Már kukorékol kiskakasunk

Hallva a hangját látom, az égen

Csendesen ébred büszke napunk

Harmat a fűről oltja a szomját

Kezdi a munkát szórja a fényt

Fénysugarától csillog a forrás

Szép mosolyától zöldül a rét

Zöld zsalugáter résein átnéz

Arcomon érzem, megsimogat

Csókjaitól, ébred fel a háznép

Dalra fakaszt miden madarat

Mind magasabbról nézi a tájat

Hogyha tavasz van, szende gyerek

Nyár derekán meg tűzsugarával

Magvakat érlel , búzaszemet

Kései órán fénye hanyatlik

Rátör a csendes, nagy nyugalom

Vérvörös inget öltve magára

Távozik csendben napnyugaton

Vége a napnak, százezer évnek,

Álmodom azt, hogy nem süt a nap.

Napkeleten most nincs jele fénynek,

Zöld zsalugáter zárva maradt

Nem legel immár marha a réten

Alszik az erdő, éhes a vad

Búzamezőkön nem terem élet,

Parkban a sétány árva marad.

Hajnali négykor nézem az órát

Zöld zsalugáteren átsüt a nap

Kiskakasunk már fújja a nótát

Jó, hogy az álmom félbemaradt