73. születésnapomra

Augusztusi holdas éjen

Fénylő pont suhant az égen.

Meteor, vagy csillag talán ?

Szívszorító, égi talány.

Alig pislákol a fénye.

Hulló csillag lehet ? Mégse !

Nem tűnik el a semmiben,

Fel-fel lobban, majd megpihen.

Lassan kúszik fel az égre,

A hajnali égbolt éke.

Kicsi bár, de büszkén ragyog,

Mint a fényesebb csillagok.

Tiszta csendes éjszakákon

Egyre fényesebbnek látom.

Hogyha alant köd gomolyog,

Még azon is át-át ragyog.

Lassan halad nyugat felé,

Lángja lassan felemészté.

Fénye csökken, már nem ragyog,

Mint az álló nagy csillagok.

Napnyugaton elfáradva

Fejét csendesen lehajtja

Az ég vörös vánkosára,

És aláhull koronája.

Érettségi találkozó

Ötvenöt, Istenem, hát ennyi elrepült

Ötvenöt év alatt megőszült a fejünk.

Jóban is rosszban is egyaránt volt részünk,

Már kevesen vagyunk, de legalább élünk

Arcunkat rongyosra gyűrte hét évtized

Lassultak lépteink néhányunk csak tipeg

Homlokunkon sűrűn sorjáznak barázdák

De öreg szívünkben még él a barátság

Köszöntök mindenkit, minden jóbarátot

Legyen bár köztünk, vagy járja a világot,

Idézzük meg őket, kik végleg elmentek

Emlékezzünk rájuk s hajtsunk csendben fejet

Örüljünk egymásnak, igyunk, és meséljünk,

Mennyi valósult meg abból, mit reméltünk

Hogy van-e családunk, unokáink szépek,

Vegyük elő bátran a sok szép fényképet

Ürítem poharam élőkre, holtakra

Osztályfőnökünkre, s minden tanárunkra

Azokra, akiket egykoron szerettünk,

Akik köztünk élnek, s kiket eltemettünk

Node mit beszélek, elég már a szóból

Poharat a kézbe, töltsünk a kancsóból

Higgyük el egy percre, újra ifjak vagyunk

Éljük át mégegyszer minden boldog napunk

Csak egy anya

Nem nehéz szeretni a jót és a szépet,

Azt, aki jószívű, s boldoggá tesz téged,

Aki éjjel nappal kedvedet keresni,

De egy nagyon csúnyát ki képes szeretni ?

Nem nehéz szeretni, aki szentként tisztel,

Lesi minden szavad, s szolgál igaz hittel,

Aki boldogan tud tevéled nevetni,

De egy nagyon butát ki képes szeretni ?

Nem nehéz szeretni, aki dolgos, serény,

A munkája pontos, mégis mindig szerény,

Akit sose hallasz gőgösen hencegni,

De egy nagyon lustát ki képes szeretni ?

Nem nehéz szeretni, azt , aki sikeres ,

Aki, ha beteg vagy, minden nap felkeres,

Aki, ( ha hibáztál) könnyen tud feledni,

De egy erőszakost ki képes szeretni,?

Van egy, aki butát, csúnyát, lustát szegényt,

Erőszakos, galád, álnok, verőlegényt,

Olyant, ki az anyját rossz szóval illeti,

Csak egy anya képes az ilyent szeretni !

Szép fiú

Eredeti, márkás farmer,

Aranyóra lánccal,

Be ugratnak néhány pancsert

Egyszerű csalással.

Nézze szép FIATALEMBER,

Akciós a bunda,

De én sejtem, hogy ő nepper,

Bóvli minden cucca.

…………….

Egyívású lehet velem,

Bajszos paraszt férfi,

Ül a buszon velem szemben,

Telefonom nézi .

Mondja PAPÓ , megmondaná

Maga meg mit nyomkod ?

Nem látom, a masináján

Hol vannak a gombok.

------

Két tinédzser elfoglanak

A buszon négy széket

Előttük áll két kismama

Biztos leülnének

Szólok: kettőt átadhattok?

De ők visszavágnak:

Ne hadoválj te vén SZ…

Fogd be a pofádat !

………..

Középkorú, kissé testes,

Pici retiküllel,

Kikerülném, ám kiszemelt,

Hallom is fél füllel:

SZÉPFIÚ ha velem jönnél

Elkísérhetnélek

Megszámítom neked ötért,

Boldoggá tennélek.

Utánuk a vízözön

Szétvert bérlakás romjai,

És törött asztalok.

Nemrég lakott itt valaki,

Egy szebb lakást kapott.

De itt maradt az udvaron

Pár ócska pille szék,

Kidobott szakadt matracon

Vakolat törmelék.

Az udvaron egymás mellett

Kerítés oszlopok,

Aminek értéke lehet,

Az nem maradhat ott.

Kibontott ajtók, ablakok,

Szemét hátán szemét,

Időnként kétes alakok

Piszkolnak szerte szét.

Kóbor macskák tucatjai,

Kutatnak egy kukát,

Éhesek, mint sorstársaik,

Az itt hagyott kutyák .

Elment, de az, ki itt lakott

Letette névjegyét,

Nem bántja, amit itt hagyott,

Csak más ember szemét

Kell a hely a fejlődéshez,

Nem kell a sok barakk

Kár, hogy pár ember fejében

Egy szemétdomb marad

Egy éve folyik a mellettünk lévő elavult MÁV telep szanálása

Múzsámhoz

Írtam Garadnáról, barcogó bikáról,

Hideggel dacoló bátor hóvirágról.

Megénekeltem már, a hallgatag erdőt,

Talpunk alatt csendet sóhajtó zöld mezőt.

Miközben a tollam araszolt sercegve,

Minden szava téged juttatott eszembe.

Írtam arról, milyen szép a Szinva patak

Lassú hömpölygése Molnár szikla alatt,

Balladát szerzettem csalfa szeretőről,

Hajnal hasadásról, komor hófelhőkről.

Eközben a lantom húrjait pengetve

Minden dallam téged juttatott eszembe.

Írtam a sorsomról, emlékek soráról,

Szemed szép színéről, hajad illatáról,

Játszadoztam rímmel, sírtam, és nevettem,

Bánatot, örömet szonettbe rejtettem.

Múlt ködébe vesző vágyakat kergetve

Valamennyi téged juttatott eszembe.

Fekszel az ágyadon csendesen pihegve,

Gyönyörű szép szemed jutott az eszembe,

Vidám nevetésed, két ölelő karod,

Édes, csókos ajkad, csilingelő hangod.

Álmodat vigyázva, ébredésed lesve

Gyönyörű szerelmed jutott az eszembe.

Vessen meg a világ, nem bánom, nevessen,

Világgá kürtölöm, szeretlek kedvesem.

Betűk, vagy számok ?

Imádja a zenét, fő kedvence Strauss,

Viszont nem érdekli, hogy mit csinált Gauss.

Rengeteget olvas, így műveltnek tartják,

Newtonról mit sem tud, neki megbocsájtják

Marx Károlyt ismeri ki tudja mióta,

Bár hogy ki volt Marx György, fogalma sincs róla.

Intelligens ember? Nagy kedvence Ady,

Bár csak nem is sejti, mit csinált Bolyai.

Problémákat old meg egyenlettel, fejben,

Nem akadály néki négy öt ismeretlen.

Ellenszenvét néhány ember el sem rejti,

Mivel a disztichont nem tudja, csak sejti.

Esze, mint a penge, valóságos zseni,

Fejben kiszámolja, hányszor hány az mennyi.

Kiváló matekos, de mégis szakbarbár,

Mert nem tudja hol élt, Vörösmarty Mihály?

Nem különb énnálam egyik a másiknál,

Kinek egy lába ép, az biztos sántikál

Biztosan megállni csak két lábon lehet,

Ne légy egyoldalú, pallérozd elmédet !

1x8+1=9

12x8+2=98

123x8+3=987

1234x8+4=9876

12345x8+5=98765

123456x8+6=987654

1234567x8+7=9876543

12345678x8+8=98765432

123456789x8+9=987654321

Búcsú

Nem vádolok senkit, de fáj a rettenet,

Elorozták tőlem egyik szerelmemet.

Maga volt az élet, lelkem sajog belé,

Szívem egy darabja lett az enyészeté.

Nem láthatom többé, már nem gondozhatom,

Üresebben telik nélküle a napom.

Nem csábít magához harmatos reggelen ,

Örömömet benne többé nem lelhetem.

Nem hív többet esti szalonnasütésre,

Friss gyümölcsöt többé nem kínál ebédre.

Vége az idillnek, nem vidít fel többé,

Szoros kapcsolatunk nem tartott örökké.

Amit kapott tőlem, mindig meghálálta

Újhagyma, és eper, tavaszi saláta,

Piros paradicsom, egy kis sárgarépa,

Paprika, uborka volt az ajándéka.

Fejlődik a város, folyik a szanálás,

Útban van a kertem, nincs többé kapálás.

Kicsit elfáradtam, de mégis sajnálom,

Meghalt egyik felem, kedves jóbarátom

Kikelet

Eresz alatt sír a jégcsap,

Porban csapkod a veréb,

Hóvirág az ibolyának

Olvadó hóról mesél.

Sárga nárcisz patak parton

Kémleli a kék eget,

Csivitelő csíz csapatok

Túl harsogják a telet.

Parkba csábít a szerelem.

Szép lányok, és legények

Visszafolytott lélegzettel

Csókot csókra cserélnek.

Idő

Gyűri a bőrömet,

Koptatja a csontom,

Szívja az erőmet,

Robog, mint a mozdony.

Üres tarisznyámat

Degeszre pakolta,

Kinccsel, vérrel, sárral,

Rendetlen halomba.

Készítem a leltárt,

Nem dobok ki semmit,

Megbecsülök eztán

Minden egyes centit.

Gyilkos, vagy áldozat

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok,

Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt.

Kétséget temettek augusztus hajnalán,

Sírtak, és örültek sírja két oldalán.

Volt kinek szeméből örömkönny patakzott

Mikor a gyászharang utolsót kongatott

Volt, ki a szívébe zárta a fájdalmat

Hamisnak vélvén a borzalmas vádakat

Örült, ki hatszáz lány gyilkosát temette,

Ki testét szűz lányok vérében fürdette.

Hallani vélte a kínzottak sikolyát,

Gyikosok báljának vélvén az ispotályt.

Voltak, kik elhittek mindent, mit hallottak,

Vérszívó vámpírnak tudták a halottat.

Úgy vélték, hogy ő csak egy galád eretnek,

Kegyetlen bírája ártatlan szűzeknek.

Örült, ki megzavart elmével vádolta,

Vakító szépségét vérfürdő ápolta,

És mint Darvúliát, boszorkánynak vélte,

Rettegve gondolva minden gaz tettére.

Voltak, kik siratták , vélték, hogy áldozat,

Thurzóra szórták a kegyetlen átkokat,

Tudván, hogy csodálta varázsos szépségét,

Magának kívánva Nádasdy özvegyét.

Kívánta szépségét, hatalmas vagyonát,

Nehezen viselve Erzsébet kosarát.

Kínzással csikart ki szolgákból vádakat,

Becsapva galádul megtévedt százakat.

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok

Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt

Ki volt ő, gyilkos, vagy ártatlan áldozat

Nem tudni, melyik a hiteles változat

Máig tisztázatlan, hogy Nádasdy Ferenc nádor hitvese, Báthory Erzsébet 600 fiatal lány gyilkosa volt, vagy az általa kikosarazott Thurzó György gróf cselszövésének

áldozata