Valamikor nem volt semmi,
Egyedül az alkotó.
Gondlkodott, mit lell tenni,
Ami szép, és ami jó.
Elűzte a sötétséget,
Megalkotta a Napot,
Holdat tett a sötét égre,
S hozzá sok-sok csillagot.
Csinált fákat, apró cserjét,
Nagy folyót, és patakot,
Hallgatva az erdő csendjét,
Sok szép kedves dallamot.
Dallamokhoz sok madárkát:
Pacsirtákat, csízeket,
Sok szép színből egy szivárványt,
És szerelmes szíveket.
Alkotását végignézte,
Kissé elszomorodott,
Nem látott a mindenségben
Egy igazi csillagot.
Gondolkodott fenn az égben,
Majd miután megpihent,
Nekilátott, s jókedvében
Megalkotta Lilient.
2024. április 23., kedd
Lilien
2024. április 1., hétfő
Lilien
Mint az illat a virágnak
Olyan édes vagy nekem
Legszebb éke a világnak
Ragyogd be az életem
Legyen élted olyan fényes,
Mint a Nap, s a csillagok
Ragyogd be a mindenséget
Légy szabad, mint a sasok
Kedves arcod mint a párnán
Karjaimban megpihen
Szebb vagy, mint egy hang a hárfán
Kis unokám, Lilien
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)