Fakuló fényképek

Nagy volt talán? Vagy közepes ?

És volt egyáltalán?

Úgy hiszem, télen lehetett,

És talán délután?

A fákon vastag hólepel?

Vagy inkább lent avar?

Borongós este lehetett,

Esetleg zivatar.

Azt hiszem, szőkés barna volt,

De biztos nem vörös,

Nagyon sokáig váratott?

Vagy korán elköszönt ?

Az emlék egy profán csaló,

A fénykép az soha,

Lehet, hogy kissé sárguló,

De látható csoda.

Fekete-fehér kis papír,

Egy dobozban lapult,

Nem tartozik hozzá manír,

Rámköszön józanul.

Ott van rajta a sok barát,

Néhány arc túl komoly,

Idézve emlékek sorát.

Szívemre csal mosolyt.

Tanúi mind a sorsomnak,

Egy tenger cseppjei,

Ki nézi őket boldogan,

Könnyeznek szemei.

Múlt jelen jövő

Tavasszal szőttem terveket

Remélve   szép jövőt,

Boldog családot gyermeket

S társat , szerethetőt.

Ősz előtt kaptam  éveket,

Épp elviselhetőt,

Viharban töltött életet,

Könnyen felejthetőt.

 

Most tövisek    helyett 

Kaptam egy keszkenőt,

Vele remélek szép telet

S majd csipke szemfedőt.

 

Muki 4 éves

Három tagú a kis család

Férj, feleség s Micike

Ő a kedves kapott cicánk

Csendes, bújós , picike

A lakásból gyakran kifut

Lassan felcseperedett

Ugyan mit tett a kis huncut

Öt kis cica érkezett

Két kis szürke, meg két cirmi

S Muki fehér-fekete

Erkölcstelen voltál Mici

Szerintetek vétkes-e?

Oroszlán lett a kis némber

Neki mind a sajátja

Mind a tizennyolc körmével

Védi tőlünk elzárva

Öt cicából, így alakult

Nálunk csak Muki maradt

Férfiasságát meghagytuk

Benne gyakran vágy fakadt

A kis Muki négy éves lett

Nem lesz torta se zene

De kívánjuk, legyen tőle

Sok kis fehér fekete

Mihály napi köszöntő

Szeptember végén egy sírhalomnál

Emlékeimmel magam vagyok.

Egy gyertyaszállal egy szent halottnál

Lehajtott fővel csak hallgatok.

Mihály napon most mit adhatnék át?

Virág helyett egy verset hagyok

De fenn az égben a vén poétát

Dallal köszöntik az angyalok.

Még könnyet ejtek a búcsúzásnál

S egy halk imát még elsuttogok

Emléked lángja a napsugárnál

S a csillagoknál szebben ragyog

Az első poéta

Hat nap alatt    teremtette

a Földet az Úr

Szabad maradt  egy csendesebb,

majd  jött  egy  bravúr.

 Szép világ volt, kék  virágok

szórtak illatot.

Mégis kár volt, még hiányzott

szó, amint  ragyog

 Erdők, mezők, kertek rétek

kaptak  színeket

Meg  ősz előtt   keserédes

alapízeket

 Éva s  Ádám szerelemhez

kaptak  szíveket

És a hálás  felelethez

pazar rímeket

 Ádám csendes  hálás gyermek

Híres alak volt

Báván kezdve   már mást sem tett

Rímet  faragott

 Erdőn zúgva , szellő súgta

Vén  poéta,  nos

Esdőn búgd,   az első múzsa

Szép hogy   Éva volt

  

Ki vagy te nekem?

Ki vagy te nekem? Nappalom? Éjjelem?
Nappal Napom vagy, fényesen ragyogó,
Éjjel telihold, halovány sejtelem.
Arany és ezüst, ébren is álmodó.

Ki vagy te nekem? Versem vagy énekem?
Elandalító keresztrím, daloló,
Versben, énekben hömpölygő érzelem,
Szonettben, zenében, csupa szív, csacsogó.

Ki vagy te nekem? Naponta kérdezem.
Szunnyadó parázs és lángnyelv, táncoló,
Zsarát, mely olykor fellobban fényesen.

Jól tudom, ki vagy, sorsom és végzetem,
Régóta érzem, nincs hozzád hasonló,

Több vagy nekem, mit felfog az értelem! 

A nyugdíj értéke

Fejünk felett  tornyosulnak a hullámhegyek,

Svájci hitel,  sárga csekkek,  miből fizessek?

A tartalék lassan apad, már semmi remény,

Hogy időben kifizessük a sokféle   vényt. 

 

A gyógyszerrel nem játszhatunk, mit ne fizessek?

Mit kapcsoljanak ki nálunk, gázt, vagy a vizet?

Inni muszáj, hideg tél van, a gázt  sem lehet,

Most áramot nem fizetünk, de szobánk meleg.

 Villany után a gázszámla ami  kimarad,

De a gázt még nem zárják el, mert a hideg nagy.

Elmúlt a tél, nincs már többé moratórium

Lehet, hogy a megoldás a krematórium?

 Van megváltás, szórólapot hordok egész nap,

Budapesttől  Debrecenig, a fél ország nagy.

Ne higgyétek barátaim, hogy panaszkodok,

Ez is munka, diplomámmal jól boldogulok.

 Tudok vonattal utazni  minden irányban,

Tudom, hogy a postaládát hogyan használjam.

Tudom, hogy ha becsengetek, hogyan köszönjek,

És ha hülyének becéznek, ne fellebbezzek.

 Fel tudom jegyezni szépen mit produkáltam.

Ellenőrizhető, amit  dokumentáltam

Hatvankilenc évesen már  ingyen utazom,

De a  munkaadóm spórol  minden utamon.

 

Havi húsz nap, öt- hat város  kilóg a belem,

De a számlát kifizettem, van becsületem.

Ha egy szórólapos  egyszer nálad  csengetne,

Ne küldd el melegebb tájra, kérlek, engedd be!