Eldobod-e, mit Isten adott ?
Három hegyet, Dunát, Tiszát ?
S mindazt, mit szép hazád rád hagyott,
Nyelvet, rónát, szelíd tanyát ?
Itt hagysz mindent, mit úgy szerettél ?
Barátokat, és iskolát ?
A hosszú utcát, hol őszi szél
Kavarta fel az út porát ?
Ha itt hagysz mindent, mit szerettél,
Mert hozzád a sors mostoha,
Hát, úgy menj el, hogy emlékezzél,
Nem lehet más hazád soha.
Vidd magaddal az emlékeket,
Sirasd meg azt a kispadot,
Hol csókolóztál szerelmeddel,
Miközben lágyan átkarolt.
Lehet, hogy többé nem láthatod
A szigeti platánokat,
De szép hazád mégis itt hagyod
Mert nem ilyennek álmodtad.
Ha elmentél, hát az ajtókat
Ne zárd be végleg, csak lazán,
Mert eljöhet még az az óra
Mikor a hazád vissza vár.
