Nyári zápor

Tombol a hőség, nem csak ajándék,

Napsugaraktól táncol  a lég,

Kint a szabadban nincs sehol árnyék,

Fárad a szellem, gyengül a kéz.

 

Szürke, meg ében víz rokolyában

Fellegek úsznak,  gyérül a fény,

Társra találnak  kék   kupolában,

Napsugaraknak  nem jut esély.

 

Cseppjeit  egy bősz  ostoba felhő

Őrzi, pedig lát  dús legelőt,

Ősi  haraggal,  sztentori  hanggal

Vad szelek űzik hozzon esőt.

 

Sírva csatáznak, kint a határban

Törnek a szálfák,  enyhül a hő,

Majd   Zeusz izzó tűz szigonyával

Célra se tart  , s már  száz fele lő.

 

Lassan a felhők könnyük apadván

Messzire szállnak, mint a madár,

Új szeretővel,  friss levegővel

Végre megenyhült  újra a  nyár.

 

 

  

 

Hetven éve megy a szekér

Hetven éve megy a szekér,
Zörögnek a kerekek,
Kopik lassan a négy kerék,
Utam egyre nehezebb.
 
Hetven éve hátul ültem,
Anyám elől  a bakon,
Olykor-olykor ingerültem,
Ostorával ránkcsapott.
 
Mikor lassan ment a szekér,
Apám tolta csendesen,
Anyám, fent a bakon hetykén
Megmondta, mit, hogy tegyen
 
Igen későn, túl a húszon
Rámtalát a szerelem,
Öreg fejjel most már tudom,
Hamis volt az érzelem.

 Vágytam, sorsom minden napja

Boldog legyek oldalán,
De társamul  oly nőt  kaptam,
Mint egykoron jó apám.
 
Elfogytak a  közös témák,
Rájöttem, hogy színtelen,
Észrevettem, alig néz rám,
Gonosz lett és szívtelen.
 
Tele volt az utunk kővel,
Kocsim  már-már felborult,
S ha megtartottam erővel,
Tovább rázott konokul.
 
Egyedül hajtottam  tovább,
Kerültem a haragot,
De ezen az új úton már
Csak lassacskán haladok.
 
Új társ mellett én , az öreg
Vígan  dúdolgathatok,
És mert nem ráznak a kövek,
Alhatok egy jó nagyot.

Megy a szekér, lassan halad,

Szeressetek emberek,
Legyen  utam végső része
Csupa szép és szeretet.

 

 

Rubikontól Rodostóig

Rubik Ernő szerint  Cézár

Kockáját forgatva

Nem  találva csínyját-bínját,   

Rubikonba dobta

Vitte a víz le a kockát  

Egy távoli  tóba

De  nem ért le   Rákóczihoz

Mert a Rubikon nem folyik

Be a Rodos-tóba

A nagy egész

 Tejút és galaxis, távoli köd,

Milliárd csillag s egy kicsinyke Föld.

 Hét kontinens , s három  nagy ócean,

Kárpát medencében   kicsiny   hazám.

Dunántúl, Alföld és csodás tavak,

A Bükkben eredő Szinva patak.

Part menti kis házban egy boldog pár,

Jómagam és velem  drága arám.

 Gabusom két karja két mindíg  közel

Amikor árkarol, lágyan ölel.

 Két  gyönyörű szeme mindíg ragyok,

Amikor mosolyog elovadok.

 Szíve csak egy van, de mikor dobog

Azt dobogja, hogy a tied vagyok.

 Két piciny fülébe az suttogam,

Légy enyém örökre kis Gabusom.

 

Ilyenkor mit látok, megáll az ész
Szemében csillog most a nagy egész
 

Tanári ars poetica

Voltam  matek tanár,
De jött a korhatár,
Így sajnos árva már
A példatár.

Vajon most hogy legyen,
Csak üljek egy helyen,
S legyen búvóhelyem
A kényelem?

Hogy jó tanár  lehess. 
Soha ne légy heves
Senkit se fenyegess
S ha kell, nevess

Az ész egy nagy csoda,
Ki tölcsért tart  oda
Az nem csak despota
De  ostoba

Az agynak  agyj  kegyet,
Adat hadak helyett
Kapjon szabad helyet
A bölcselet

Kérdezz  kedélyesen,
Szavad hitesse el
Ezt ő fedezte fel
Íly hirtelen.

Tanítsd meg játszani, 
Hibát javítani,
Magát kibontani,
S tanítani

Ha mindezt jól teszed
Másnak lesz élvezet
Minden új  ismeret
Mit megszerez

 

 

Kifogyhatatlan ajándék

Komoly gondom karácsonykor

Hű páromnak mit vegyek,

Bárhol van is  a lakásban

Emlegesse nevemet

Karácsonytól vízkeresztig

Folyton folyvást csodálja

És hogyha a fát kidobjuk

Maradjon a lakásban

Lassan fogyjon, de egy kevés

Akárhogy is próbálja

Ahová lép mindenfelé

Megmaradjon utánna

Eljött az újabb karácsony

Gondolkodok, mit tegyek

Remélem, nem sértődik  meg

Ismét fenyőfát  veszek

Hogy egy újabb esztendőig

Legyenek tűlevelek

 

 

 

Okoskodás

Valamikor szögletes volt

Minden kocsi kereke

De egyszer egy  Okos Endre

Megcsinálta kerekre

Okos Endre kerekeit

Béla sorba pakolta

Sarkaiból a világot

Majdnem  kifordította

Kocsik elé odakerült

Egy igazi erőgép,

S hamarosan ott fenn repült

Egy csodás repülőgép.

Űrutazás, helikopter,

Tévé, és magnetofon

És napjaink slágere a

Híres okostelefon

Rádió ez, fényképez is,

Megmutatja hol vagyok.

Amikor majd kézbeveszed

Hogyha lesz rá alkalom

Mondd el bátran mindenkinek

Hogyha Endre nem okos

Akkor bizony  nem lehetne

Okos ez a    telefon

 

 

Nyugdíjas napok

Nyugdíjasként  más a sorsom

Rohannak az évek

De azt  még én nem számolom

Vajon meddig élek

 Nem heverek pamlagomon

Hét napig egy héten

Nem siratom ifjúságom,

Ha  visszaidézem.

 Ülhetnék egy kandallónál

Csendesen pipázva

Kötögető párom mellett

Cicuskámmal  játszva

 Elolvasnám az újságot

Megnézném a tévét

És hétfőtől péntek estig

Várnám a hét végét

 Napra  napok hétre hetek

Araszolva mennek

Panaszkodnék mindenkinek

Már nem soká élek

 Van még erőm hál' Istennek

Elbírok a kerttel

Kapa nyelét kenegetve

Egy kis hideg sörrel

 Fáradt testtel leheverek

Én is pamlagomra

De az én életem nem lett

Csak ünnepi torta

 Mit tehet egy matek tanár

Hideg téli esten

Pitagorász tétel helyett

Beéri egy verssel