2012. október 16., kedd

Ébredés I.

Hajnalban, amikor ébred az értelem,
Csendesen megkérdi, ébren vagy, édesem?
Izgatott gyermekként figyeli hangomat,
Bágyadtan  szólal  meg, vagy inkább simogat? 

Amikor arcomra kiül a fájdalom,
Csendesen átkarol és sír a vállamon,
De hogyha mosolygok, szép szeme felragyog,
Nem láttam még soha ily fénylő csillagot.

Simogató kezét érzem az arcomon,
Gyengéd érintését ajkának ajkamon,
Testének melegét, bőrének illatát,
Szerető szívének csendes dobbanását.

Amire én nézek, azt ő is meglátja,
Akit én szeretek, neki is barátja.
Aminek örülök, boldogan fogadja,
Amit én óhajtok, szívesen megadja.

Ilyenkor boldogan áldom a sorsomat,
Amiért elhozta nékem a gyorsvonat.
Áldom, de egyúttal ezerszer vádolom,
Amiért évekig  késett  a  vonatom.

Miatta nem láttam  fiatal  arcodat,
Nem tudtunk megvívni ifjonti harcokat
Nem láttam világot  teveled kettesben,
Nem fogtad elégszer gyöngéden két kezem

Közös az örömünk, közös a bánatunk,
Mosolyt és könnyeket közösen vállalunk
Két test és egy lélek, mi ez az érzelem?
Több annál,  megkésett, őszinte szerelem.

Amikor   fent lesz a  mennyben a trónusom,
Tudom, hogy szomorún zokogsz a  síromon.
Ne sírjál drága, hallgasd meg szívemet
Köszönöm   tenéked   gönyörű   telemet.


2012. október 14., vasárnap

Idill

Kristálytiszta  hűs pataknál
Zölden izzó szembogár,
Enyhet adó lombok alján
Vágyakozik egy szép lány.

Odavárja kedves párját,
Szíve dobog szaporán,
Egyszer csak a habok hátán
Megcsillan a holdsugár.

Abban látja, ott  közeleg,
Elészalad nesztelen,
Áttkarolja, ölelgeti,
Nemsokára meztelen.



2012. október 8., hétfő

Herczeg Ferinek + Paraszolvencia helyett

Bocsássátok meg énnékem,
Hogy egy kicsit hencegek,
A kórházban megismertem
Egy igazi herceget.

Nem kék vérű királyi sarj,
Rangja címe nincs neki,
Mert akiről most mesélek,
Az bizony Herczeg Feri.

Szép szál legény, mindig vidám,
Története rengeteg,
És amikor mesélni kezd,
Rekesz izom megremeg.

Köztudott, hogy nagyon lassan
Gyógyulnak be a sebek,
De egy ilyen szobatárssal
Ez az idő rövidebb
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Paraszolvencia helyett
 Ultrahang és röntgen  kezdetnek,

Első emeletre  felmegyek.
Huszonkettes szoba  benyitok,
Egyes ágyat kaptam,  lerogyok.
Másnap egykor műtét,  iszonyat,
De az orvos hangja simogat.
Egy nyisszantás, kettő  kész vagyok,
Gyógyulni egy hétig  maradok.

 Kiszolgáltatottan heverek,
Segítőkész nővér rengeteg.
Egy hét után végre távozok,
Rátok hálás szívvel gondolok


2012. október 4., csütörtök

Évszakok

Távol már a tavasz és vele oly sok nyár,
Már régen kialudt végleg a régi láng.
Érzés nélküli rég már csak a puszta lét
Már már társam a bús magány.

Őszül már a hajam, szánnak a száraz fák,
Ám már vár valahol újra a boldogság.
Megjött,és vele már tágul a láthatár,
Végképp szép lehet már a tél.

2012. október 2., kedd

Csacska fricska

Nicsak, ott a kancsi Jancsi.
Nem mecseki, mint az Ancsi.
Kacska kacsójában bicska.
Ki csak látja, tudja, csicska.
Feje csúcsán kicsi csákó, ...
Csonka csuklóján egy kancsó.
Mi az? Ó, csak ócska rocska,
Meg egy makacs macska mocska.
Julcsi keze kicsi kacsó.
Ma csókolja poncsós macsó.
Mögötte egy csukló csikó
Kezében egy csupasz sikló.

2012. október 1., hétfő

Trianon

Kilencszázhúsz, míly gyalázat, megcsonkíták hazánkat,
Marosszéki kerek erdőn titkon húzzuk nótánkat.
Nagy egészből kétharmadot eloroztak valakik,
De megmaradtak táncaink, verseink és dalaink.

Már nem honvéd és nem magyar ki fenn áll a Hargitán,
Gyergyótölgyes közepében egy magyar szív sem vidám?.
A csitári hegyek alatt másnak esik le a hó,
A horgosi csárdában meg a "hirtelen hamar jó".

Hej, Csík, Gyergyó, meg Háromszék, románoknak ajándék,
Nagyabonyi két toronyból sem jut nekünk, csak árnyék.
Ezek mind az én kis hazám, s Nagyvárad, hol Ady élt
Nagyszalonta is, hol egykor Arany János gőgicsélt.

Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Onnan tekint Segesvárra, s közben csendben sírdogál.
Mátyás királyunk városát elcsalták egy tombolán,
Clujba, Napocába ne menj, Kolozsvárra gondolván.

Minden dalunk miénk maradt, honvéd áll a Hargitán,
Maros menti fenyveserdőn az a kis lak nem román!
Leszük e még olyan nemzet, kit a világ észre vesz?
Megváltozik a kétharmad, ami minket tönkretesz?