Súgja meg valaki így a vég kezdetén
Mi voltam én , fűszál egy nagy a rét közepén,
Mely ha nőtt egy kicsit, a csúcsát levágták,
Hogy ne legyen nagyobb, millió társánál ?
Voltam tán jegenye, kicsinek született,
Mely hogyha nagyra nő, kémleli az eget,
Tépje bár a vihar, tördelje az ágát
Méltósággal állja, hiába tépázzák.?
Voltam kis csermőke , eleinte serény,
Alig jut előre, mert hozama szerény,
Mely hiába szalad, nem ér el egy tavat,
Elnyeli egy mocsár, emléke sem marad?
Vagy voltam egy vidám, sebes hegyi patak,
Sodró lendülettel tenger felé halad,
Hajókat hord hátán , élvezi erejét,
Szeretettel áldják szépen csengő nevét?
Szabad madár voltam ! Imádtam a szelet,
Magasan szárnyalva karcoltam az eget.
De a folyton növő vihart le nem győztem
Meggyötört szárnyakkal a porban vergődtem
Elégtem, mint főnix de újjászületve
Megújult erővel vágytam fellegekbe
Gyenge már a szárnyam, de mint az angyalok
Megújult erővel szabadon szárnyalok
