Múlik az idő, gyűlik a ránc,
Gyengül a kéz, és lassul a tánc.
Lassan, de elolvad mindig a hó,
És elfogy lassan a tenni való.
Elhitted egykor, hogy szép a világ,
Sétáltál parkban szerelmesen.
Nem volt az életed fénytelen
Mindig lesz forrás, éltet adó,
Mindig fog ragyogni télen a hó,
Mindig fog szólni pacsirta dal,
Mindig lesz öreg, és fiatal.
Örök a szépség, örök az értelem,
Örök a szívben kavargó érzelem.
Örök a tavasz, a nyíló virág,
Örök a szerelem, örök a vágy.
Amikor végleg eltávozok,
Örökül pár szót rátok hagyok.
Mondjátok bátran, szép a világ,
Mindig lesz vágy, és sok szép virág.