Dicsfény

Csak ritkán születnek Makoveczek, Kósok,

Árvízi hajósok,  igazi tudósok.

Ők méltóak rá, hogy lángésznek nevezzük,

De a  "csak ügyes"- re  enyhébbet keressünk.

 

Becsüld a kőművest, és az ügyes ácsot,

Aki finomat  főz, a mesterszakácsot,

De kérlek, hogy mégse tituláld  istennek,

Apró dombok helyett  óriási hegynek.

 

Mert az, aki talál   tíz-húsz   Csomolugmát

Az Alföld peremén,  az nagyon rosszul lát.

Nincs is az ilyennél hitele a szónak,

Nem tartom az ilyent szívből jövő bóknak

 

Akit  jól méltatnak, új erőre kaphat

Siker reményével indul minden napnak

De  akik hiteles, méltatást  epednek,

A túlzásaidért   hidd el kinevetnek.

 

És ha mind emellett   az igazi kincset

Lazán félretolod, mint egy kócos  tincset,

Dicsérő  szavaid  nem  szívedből szólnak,

Hamis a csengése minden egyes szónak.

 

Én is írok  verset,  elfogadhatókat,

Rímmel és ritmussal díszítem a szókat.

Hogyha  tetszett, nevezz  ügyes  poétának

De semmiképpen  sem  költőóriásnak.

 

Gerontológia

Ki az öreg ember, aki nyolcvan éves,

De tud még játszani, s szeretetre éhes?

Vagy kinek élete  csak egy pár évtized,

S kapcsolataiban tombol az élvezet?

 

Ki még tud nevetni, bár homloka ráncos,

Vagy ki mindig morcos, bár még ifjú táltos?

Aki előre néz, akármennyit élt is,

Vagy csak a mának él s fő célja a fétis?

 

Aki, ha múltba néz, a jövőt is várja

Előre is tekint, nem mindig csak hátra

Vagy ki folyton-folyvást sebeit nyaldossa

Sose néz előre, mindig csak a múltba

 

Állandóan nyafog, nincsen tehetsége,

Pedig csak az a baj,  semmit nem tesz érte

Vagy ki öreg fejjel taál új csodára,

És ki önmagának szigorú tanára

 

Nem az öregedés öli a szerelmet,

Szerelem hiánya öregíti lelked.

Mert szeretet nélkül, folyton acsarkodva,

Apró férgek bújnak kapcsolataidba.

 

Méregkapszulákkal mérgezik a tested,

Mik ha kifakadnak, tetszhalottá tesznek.

Csak eszel, és iszol, éppen hogy vegetálsz

Szerető társakra így sehol nem találsz.

 

Vetélkedő

Geometriában történt    ez a különös eset,

Találkozott két háromszög , és csúnyán összeveszett.

Azt vitatták,  hogy ki a szebb,  mérgesen acsarogtak,

Oldalukra, s derekukra  díszes övet csatoltak.

 

A kicsi  bal oldalára  három smaragdot rakott,

Jobbra négyet, derekára  újabb ötöt ragasztott.

Pitagorász az én apám,  a kicsi így hencegett,

Kaptam tőle  derékszöget, meg két kicsit, hegyeset.

 

Hát ez semmi, szólt a nagyobb,  ő  zafírt pakolgatott,

Balra hatot, jobbra nyolcat, az övére tiz  nagyot.

Felkértek döntőbírának néhány matematikust,

Akik  öveikre nézve  így szóltak,  ez logikus.

 

Hasonlóan szép a kettő, de valami  szabatos,

Bár öveik különböznek,  minden szögük  azonos.

Oldalaik arányából   láthatja a laikus

Derék háromszögeinkben egyforma a két sinus.

 

Csodás alakú  mindkettő  már semmi sem talányos,

Pitagorász közös apjuk, sőt  mindkettő arányos.

Megszületett hát a verdikt, semmi kétséget sem hagy

Ha  duplára nő a kicsi olyan  lesz, mint most a nagy