Kutyaterápia
Kint a kertben az árnyékban csendben pihen sok öreg.
Van, ki egy szép könyvet olvas, de van, ki csak szendereg.
Vágni lehetne a csendet, lassan pereg a homok,
Majd ha itt az ebédidő, férfi és nő mocorog.
Indulnak az ebédlőbe, most már nem közönyösek,
Bár van, aki mindíg késik, lassan gyűlik a tömeg.
Itt már nincs csend, mert a késő hangos szóval így károg:
Szép jónapot mindenkinek, jó étvágyat kívánok!
Így telnek a hétköznapok,lassan forog a kerék,
Ám ekkor a kapu felől megérkezik két vendég.
Egyik Jázmin, éj fekete, rövid szőrű labrador,
És a lánya, Mollika, az életvidám kis lator.
Az udvaron körbe ülve figyeljük a két kutyust.
Van, ki bátor, van, ki félős, keressük a kontaktust.
Körbe sétál mind a kettő, simogatni is lehet.
Aki kéri, pacsit is kap, keresi a kegyedet.
Brigitta a kis gazdájuk, kedves szóval becézi.
Úgy figyel rá mind a kettő, szó nélkül is megérti.
Most már nem fél tőlük senki, csupa öröm minden arc,
Erős hittel mondjuk együtt, megszerettünk, kis suhanc.
Nosza rajta, játsszunk egyet, mint egy pajkos kisgyerek.
Ugrál, játszik mind a kettő, élvezettel hempereg ,
Színes labda, játék szőnyeg, no és színes karikák
Meg se kottyan megmutatni, nekik ez nem barikád.
Hová tűnt el a mélabú, így mind vidámak leszünk.
Kedves Jázmin, s Molli kutyák, ti hoztátok ezt nekünk
Reméljük, hogy eljöttök még, szívvel várunk , titeket,
Mosolyt csaljatok arcunkra, most is jó volt veletek.