Késő ősszel szilvafámon
Sárgulnak
a levelek.
Jelezve
a múló időt
Lassan
mind-mind lepereg.
Amikor
már valamennyi
Alászállt az avarba,
Mert
nem lehet visszatenni,
Sír a
szívem miatta.
Siratom
az enyhe szélben
Ringatózó lombokat,
Lelkem
mélyén látni vélem m
Amint
csendben bólogat.
Árnyékában forró nyárban
Önfeledten
hevertem,
Ilyenkor
a sok-sok bánat
Minden
súlyát feledtem.
Gyümölcsének most is
érzem
Illatát
és zamatát,
De ha
kopasz ágát nézem,
Lelkem
bánat járja át.