Csodálom a rét virágát,
Aranyeső gyenge ágát,
Bölömbikát nádas mélyén,
Fürge nyulat erdő szélén,
Rozsda-barna őszi fákat
Szinva parti rozzant házat,
Gyönyörködnék hóesésben,
Vándor sólyom röptetésben,
Szépek ők, de bárhol járok
Téged látni haza vágyok.
Hallgatom az erdő csendjét,
Koppanni az eső cseppjét,
Citerázó őszi szellőt,
Szarvasoktól zengő erdőt,
Ezer villám dörgő hangját,
Kicsiny falum nagy harangját,
De szívemnek egy sem számít,
Csengő hangod haza csábít.
Csodálom a téli jázmin
Faggyal küzdő szép virágit,
Lebegést a hóesésben,
Szivárványt a tiszta égen.
A természet elvarázsol,
De én mégis egyre vágyok,
Elzengi hát most a lantom:
Tiéd minden gondolatom.
A téli jázmin januárban virágzó cserje
